Mogyoróvaj

Párom kollégái mind-mind más nemzetet képviselnek, így sokszor rácsodálkoznak egymás étkezési szokásaira. A teázás például Angliában nagyon népszerű, de amikor meghallották páromat, hogy Ő citrom nélkül nem szereti akkor ezen jót mulattak. Szóval itt a citromos tea nem ismert.
Tegnap este aztán egy üveg mogyoróvajat hozott haza párom, amit amerikai kollégája küldött, mivel hallotta, hogy mi még mogyoróvajat sosem ettünk. Nagyon gusztusos volt a csomagolása és örültem, hogy egy nutella szerű édességet kaptunk, amit majd el is fogyasztunk reggelire.
De figyelmeztetett párom, hogy ne örüljek annyira mert ez sós mogyoróvaj. Próbáltam elképzelni milyen ízű lehet, hiszen a sós pörkölt földimogyorót azért szeretjük, de csalódott voltam kicsit. Reggel azután megkóstoltuk. Nekem nem ízlett, fojtogató száraz érzés volt ezt a darabos mogyorókrémet enni kenyérre kenve. Párom legyűrte, de nem ez lesz a kedvencünk.

Két hét múlva majd hozunk túró rudit, vagy mákos rétest, hogy legyen mitől elborzadniuk.

Haza megyünk :)

A hétvégén úgy döntöttünk, hogy ideális lenne mostanában hazamennünk egy hétre és idén november körül még egy hétre. Jövő hét csütörtökön este fogunk indulni. Autóval megyünk és egy hét múlva (szept. 2-án) vasárnap repülővel jövünk majd vissza. Ez a hét nagyon rövid lesz és fárasztó. Szeretnék találkozni sok-sok baráttal, rokonnal és kitudja mi fog végül beleférni. Sajnos a betegségem nem múlt el nyom nélkül. Minden reggel fejfájással ébredek és fáradt is vagyok 11.30-ig. Azután mintha elvágták volna semmi bajom. Nem tudom mi lehet ez, de nagyon zavar.

Tegnap este (hab a tortán) érkezett egy e-mail az ügynökségtől akitől a lakást vettük ki, hogy szeptemberben lejár a fél éves szerződésünk és szeretnénk-e tovább maradni a lakásban vagy kiköltözünk?
Ez úgy ért minket mint derül égből villámcsapás, mert azt hittük határozatlan időre szól a szerződésünk.

Ebből a rövid üzenetből kikövetkeztettük, hogy párom cége az első fél évre kötötte a bérleti szerződést számunkra, bár erről szóbeli tájékoztatást sem kaptunk, írásbelit meg még annyira sem. Most augusztus 15-én egy e-mailből tudjuk meg, hogy a szerződésünk lejárt és ha továbbiakban is szeretnénk maradni, akkor 75 GBP új szerződéskötési díjjal számoljunk plusz a kaucióval, aminek összegét nem jelölték meg, de átlagban 1000 GBP körül szokott lenni. Ezt azért kell most ismét kifizetni, mert fél évvel ezelőtt a cég ezt kifizette letelepedési támogatás címen, de most a szerződés lejártával ezt visszaadják a cégnek.

Szóval szeptember végéig van itt albérletünk és vagy maradunk (1075 GBP), vagy átköltözünk egy másik lakásba (kb 3100-5000 GBP) vagy dönthetünk úgy, hogy végleg hazamegyünk. Ez is lehetséges opció és nem tagadjuk, hogy szóba került mint lehetőség.

Nehezen szokjuk meg az itteni ízetlen ételeket és le vagyunk fizikailag is amortizálódva mindketten. Én nem vagyok 100%-ig gyógyult, párom pedig olyan sokat nézte a monitort (dolgozott éjjel-nappal), hogy az egyik szeme bevérzett és napok óta nem sokat javul. Kitartóak vagyunk, de nem akarunk maradandó egészségügyi problémákkal hazamenni.

Szóval remélem az egy hét otthon tartózkodás majd megadja a választ a kérdésre, hogy menni vagy maradni...

Sinusitis

Az elmúlt 9 napot ágyban töltöttem és megpróbáltam meggyógyulni. Sajnos nem megy. Pedig párom minden támogatást megad hozzá. Szegény mosogat, (ami Neki tiltva van gyerekkora óta) és főz, bevásárol. Készít nekem reggelit és ebédet.

Reggeli:

Ebéd:

Szóval illene ilyen sok kedvesség és törődés mellett gyorsan meggyógyulnom, de hiába.
Otthon sem ment antibiotikum nélkül az arcüreggyulladásból való kigyógyulás, hát itt sem megy. Az orrcsepp és a recept nélkül kapható orvosságok sajnos kudarcot vallottak és ma rászántam magam, hogy elmegyek az orvoshoz.
A legközelebbi lehetőséget kinéztem az interneten ahol háziorvos rendel. Persze közölték, hogy nem abba a körzetbe tartozom és gyalogoljak pont ugyanennyit csak az ellenkező irányba a lakóhelyünktől. Nagyon örültem...
Itt kitöltöttem egy több oldalas regisztrációs kérdőívet, amiben a személyes adataim, az eddigi betegségeim és műtétjeim, a családban előforduló betegségek voltak feltérképezve. Azután egy szokásos oldal ami arról szól, hogy milyen a bőrszínem és milyen országból származom. Mi az anyanyelvem és dolgoztam-e már az egészségügyben, otthon ápoltam-e már beteg hozzátartozóimat vagy szomszédomat? Ha igen, akkor szeretném-e ugyanezt hivatásszerűen a UK-ben is végezni? Akarom-e és ha igen, mely szerveimet ajánlom fel donációra, ha úgy alakul, hogy nincs már rájuk szükségem. Vannak-e hozzátartozóim, gyerekeim és mikor jöttem az országba? Volt -e a UK-ben előző háziorvosom? Ha igen, ki? Szóval mikor minden kérdésnek a végére értem, azt hittem semmi sem állíthat meg az orvos felé vezető úton, de tévedtem. Az asszisztens szerda délutánra tudott időpontot adni. Jól van, gondolom ha már kibírtam 10 napot betegen, kettő még menni fog. Kértem még egy regisztrációs lapot páromnak, hogy szerdán azt kitöltve betudjam adni. Kaptam egy műanyag üvegcsét ami őszintén szólva fogalmam sincsen milyen anyag szállítására való és mi a teendőm vele, nem mertem visszakérdezni. Eltettem a táskámba azután elbúcsúztam.