Megint interjú

Szerdán este 9 órakor csörgött a telefon és a Budget közértből hívott a vezető, hogy menjek be pénteken 14 órára állásinterjúra. Eljött a péntek és ott is voltam. Nagyon hadarós pasi volt a vezető aki elmondta a feladatokat és kérdezett egy párat. Milyen távolról kellett most jönnöm? Három jelölt van és miért válasszon erre a munkára pont engem? Szinte minden kérdését úgy értettem meg, hogy visszakérdeztem. A feladatokat is csak nagy vonalakban, egy-egy szófoszlányt vettem ki. A fizetésre, a szabadságra a jutalmazási rendszerre vonatkozó dolgokat értettem. Az elvárást az öltözékkel kapcsolatban is. Azt mondta, hogy az nem lesz gond nálam, most is tökéletesen vagyok felöltözve. Ezt tőle nem vettem dicséretnek mert az ezüst színű öltönyéhez Bart Simpson-os zoknit vett fel. Szerintem édes kevés volt amit ma nyújtottam. Az interjú végén mondta, hogy vasárnap fog felhívni és a sikeres jelölt kedden kezdhet dolgozni. Kértem Tőle, hogyha lehet írjon inkább e-mailt vagy sms-t, de azt mondta, hogyha a múltkor a telefonbeszélgetést megértettem akkor most is biztos megfogom érteni, ne aggódjak. Hát köszi... azért aggódom. Úgy érzem nem tettem jó benyomást.

Szállodai tapasztalat

5 éves szállodai tapasztalattal

Ma dolgoztam a szállodában és odajött egy vendég, hogy nem akar franciaágyban feküdni a haverjával és szeretné ha a pótágyat megágyaznám nekik. Oké, 5 perc és jövök- mondtam.

Kértem a főnöknőmet akivel ma együtt dolgoztunk, hogy segítsen és adja be nekik a cuccot.

Úgy is tett. Bekopogott és megállt az ajtóban és nem mozdul. Ott állt egy halom ágyneművel a kezében némán a nyitott ajtónál.

Odamentem és akkor látom, hogy a pasi lezuhanyozott és ott áll egy szál törülközővel a derekán és mint a filmekben csábosan támaszkodik az ajtófélfának.

Gondoltam magamban, hogy főnöknőm segítségével itt most nem sokra mentem. Gyorsan kikapkodtam a kezéből az ágyneműket bementem a szobába és lehúztam a pótágyról a huzatot. Terítettem a lepedőt a matracra, már majdnem készen voltam mikor kopog a főnöknő az ajtón. Az pasi kinyitja neki az ajtót, mire Ő elkezdi mondani, hogy "Zsuzsa gyere ki onnan... a biztonsági szabályzat..."

Kijövök, erre mondja, "Nem szabad bemenni olyan szobába ahol vendég tartózkodik. Ez benne van a biztonsági szabályzatban."Azt én sosem olvastam, de nem is mutatták. Bár biztos tudnom kellett volna az 5 éves szállodai tapasztalatomból amit hazudtam, de lehet, hogy ezt is szállodája válogatja.

Az a vicces, hogy mire eszébe jutott bekopogni már majdnem végeztem az ágy áthúzásával. Vajon annyira sokkolta a látvány, hogy percekig tartott mire magához tért az ajtó előtt? :)

Nyár

Tegnap vettünk egy botmixert fél áron a "Tartsunk össze magyarok Cambridge-ben" elnevezésű facebook-csoport egyik tagjától. Elköltöznek így fél áron meghirdette a konyhai eszközeit. Szerettünk volna még kenyérpirítót is venni Tőle és egy tálas mixert is, aminek dagasztó funkciója is van, de hát ezekről lemaradtunk. Maradt a botmixer.

Begyalogoltam érte a Grafton üzletközpontig. Ez 40 perc. De mikor éppen átvettem a cuccot megszólalt a telefonom. David volt az ügynökségtől, hogy írt e-mailt nekem és miért nem válaszolok. 20 perc és hazaérek, mondtam és fogok válaszolni. Buszra szálltam és gyorsan hazamentem. Így is 30 perc lett belőle. 

Csütörtökön akarja a szerződést megírni és szeretne találkozni velem a központi Travelodge szállodában.

Elison kolléganőm közben jelezte, hogy pénteken nem dolgozik és a munkanapunkat át kellene tenni csütörtökre. Elisonnal dolgozom egy műszakban. Ezért David csütörtökön délután egy órakor odajön majd a munkahelyemre.

Vettem reggel a Budgetben csirkecombokat és ma paprikás csirkét fogok csinálni, burgonyával. 

Mivel a Haagen Dazs fagylalt még mindig féláron kapható, ebből szinte minden nap veszünk egy fél kilós kiszerelést és minden nap eldöntjük, hogy csak holnap fogjuk elfogyasztani, de aztán este túl nagy a kísértés és túl finom az a fagyi és mindig megesszük.

Reggel természetesen még mindig elkísérem a páromat a munkahelyéig. Nem nagy áldozat mert ebben a parkban van az irodaház és itt sétálni mindig öröm.

Közben megetetem a ludakat akik már felnőttek. 

Itt vannak: 

Két kiskacsa csatlakozott a társasághoz, tegnap első alkalommal. 

Ő az aki az etetés után sem adja fel és követ egy darabig kitartóan, hiába tiltakozom. 

Aztán hazafelé lefényképeztem még az úton a virágokat. 

A második munkanap után

Eltelt a második nap is. Bejött a főnök és mondta, hogy akkor most már minden hétvégén jöjjek ezentúl mert elégedettek a munkámmal.

Mondtam, hogy a vasárnap az számomra problémás mert nem jár a buszom és egy órát kell gyalogolnom a szakadó esőben a legközelebbi buszmegállóig. Hazafelé munka után megint egy órát. A mai 6 órás műszakom miatt 11 órán át voltam távol mire hazaértem. Úgyhogy a szombatot örömmel elvállalom de a vasárnap nem megy a tömegközlekedés hiányosságai miatt.

Aztán végül megállapodtunk péntek-szombatban és azt mondta, hogy a következő héten még több nap lesz majd.

Kicsit örülök, mert végre kell használnom a nyelvet és angolok közé kerültem ami külön öröm. Gondolom előbb-utóbb majd megértem őket, mert most fogalmam sincsen miről beszélgetnek egymás között. Amikor hozzám szólnak akkor lassan beszélnek és számomra érthetően, de amikor viccelődnek egymással az ebédidő alatt akkor az nagyon pörgős.

Megértőek, jó fejek, vidámak és elégedettek a munkámmal, még ha nem is az álmaim állása, nekem ez sokat jelent. Engem ezzel lehet motiválni.

Persze közben keresek egész héten teljes munkaidős állást valahol közelebb, de már úgy érzem, hogy ez is egy lépcsőfok volt amire fel kellett lépni.

Majd jön a többi is...

Az első munkanapom a Uk-ben

Tegnap este váratlanul egy ügynökségtől felhívott David, aki megkérdezte, hogy a hétvégén egy szobalány munkát elvállalnék-e. Nem is volt túl közel és nem is volt túl sok kedvem ahhoz, hogy páromat itthon hagyjam egyedül hétvégére, de gondoltam, hogy ha most van lehetőség akkor nem mondok rá nemet.

Éjjel alig tudtam aludni egyrészt az izgalomtól, hogy mi vár rám holnap, másrészt azért mert ügyeleten van párom a héten és hajnali négykor megint ébresztőt fújt az informatika ördöge.

Reggel mégis felkeltem és elmentem az Isten háta mögött egy puszta közepén található lodge hotelba.

Nagyon barátságosak emberek vártak rám és tényleg mindenben segítőkészek is voltak.Tudtam, hogy nem könnyű munka ez a szobatakarítás és azt kaptam amit vártam. Nagyon elfáradtam és még megyek holnap is, ha feltudok kelni. De nagyon elégedettek voltak és elismerték, hogy jó munkát végeztem ma. Remélem, hogy az ügynökség ezentúl több munkát is fog adni, ameddig nem lesz fix állásom. 

666

Végül nem jeleztek vissza a cégtől azóta sem ahol második interjún is voltam. Azért egy e-mailt írhattak volna ha már kétszer is odautaztam. Na mindegy.
Ma láttam az egyik hozzánk közeli közértben, hogy részmunkaidős takarítót keresnek. Jelentkezési lapot az újságárus pultnál lehet kérni. Kértem is egyet, szokás szerint 10 oldalas és két referenciát kérnek. Kicsit tele van a hócipőm, hogy egy részmunkaidős takarító álláshoz miért kell ennyi minden. De nem adom fel, kitöltöm, beadom, hátha most elég lesz ahhoz, hogy elkezdjek végre dolgozni valahol, ahol elhiszik, hogy nem vagyok egy kelet Európai bűnöző és megszavaznak nekem némi bizalmat. 


Tegnap leolvastam a gázórát. Az óra állása: 666, 06 m3. Ma pedig egy anyuka diktált egy telefonszámot az utcán mellettem és csak annyit hallottam: 6, 6, 6. Egyszer már kihúztuk a DVLA hivatalban is a jogosítványcserénél a 666-os sorszámot itt. Szóval nem vagyok nagyon babonás, de túl sok jel mutat arra, hogy a pokolban vagyunk. 

Kirándulás

Ma reggel korán keltünk és az első vonattal (7.32) bementünk Londonba. Mivel 9.05-kor indul az állomásra az első busz ezért úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk. Ez 50 percig tartott, de a végén már szaladni kellett a vonatig, 10 mp-en múlt, hogy nem késtük le. Az Olimpic Park mellett haladt el a vonatunk. Az ablakból lefényképeztük az ArcelorMittal Orbit tornyot amit sokan az Eiffel torony londoni megfelelőjének tartanak.
A 2012-es Olimpia alkalmából készült.

Elmentünk a St. James Parkba, ahol éppen építkezés folyt és légkalapáccsal dolgoztak, így nem sokáig maradtunk. Onnan átsétáltunk a Buckingham Palace előtti Victoria Memorial emlékműhöz. Lejártuk ma a lábunkat.

Csúfos kudarc

A 2. interjú amire megint nagyon készültem csúfos kudarccal végződött. Öten voltunk összesen kiválasztva a második körre. Két lány és két fiú rajtam kívül. Nagyon barátságtalanok voltak, volt aki hátat is fordított a székével nehogy hozzászóljak. Egy lánnyal próbáltam beszélgetni, egy mondatig jutottam, mikor láttam, hogy nem vevő rá abbahagytam a barátkozást. Mikor vége lett az interjúnak akkor senki sem köszönt. Furcsa volt ez ahhoz képest, hogy múlt héten pont egy nagyon barátságos csapatban voltam és közülük ezek szerint senki sem jutott be a második körbe. Ezt nagyon sajnáltam.

Mondta a főnök, hogy holnap még jön két ember és utána fogják eldönteni a hét emberből, hogy ki lesz azaz egy szerencsés akit felvesznek. Majd holnap mindenkit értesítenek.

Ezzel eddig nem is lett volna baj, de a két főnök lehívott egy kollégát, aki csoportvezető beosztásban lehetett. Ő mindenkit egyenként két perc alatt végigvezetett az épület egyik szintjén. Megmutatta a laboratóriumot, a kávézó részt és a közös teret amit takarítani kell.

De sajnos annyira nem értettem amit mond, hogy többször is visszakérdezett, hogy érted? "Megértetted amit mondtam?" Nagyon ciki volt. Kb.1/3 részét értettem. Hogy a laboratóriumban csak a deréktól lefelé eső részeket kell takarítani és két szint van azonos beosztásban. Melyik a szabadon bárki által bejárható rész és melyik a csak belépőkártyával... Biztos vagyok benne, hogy Ő fogja eldönteni, hogy kit vegyenek fel, hiszen Neki kell majd együtt dolgozni az illetővel. De mivel annyira nem értettük egymást, tuti biztos, hogy nem én leszek. Ha rajta fog múlni még az intézmény 200 méteres körzetét sem közelíthetem meg ezentúl.

Nem vagyok ettől most feldobva. :(

2. kör

Csütörtökön délután 2 órára behívtak az interjú második körére. Nagyon izgulok és nagyon szeretnék megfelelni az elvárásaiknak. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e de már utálom, hogy nincs munkám.
Hétfőtől dolgozni szeretnék! Mindegy mit csak dolgozni!!!

Kitollasodtak a ludak

A ludak egyre kövérebbek és a lábuk is egyre erősebb és hosszabb. Úgy néznek ki mint a birodalmi lépegetők a Csillagok háborújából. Ma az egyik át akart szaladni az úttest túloldalára de megállt a járda szélénél szétnézett, hogy jön-e autó. Óvatosak.

Hazafelé a vadvirágokból is lefényképeztem egy-két bokrot. Olyan jól néznek ki az út mentén.

A pipacsokat, amiről mindig Éva jut eszembe mert a kedvenc virága.

első állásinterjú

Ma túlvagyok az első személyes interjún. Sajnos kétkörös lesz, így még a másodikon simán kihullhatok, ha egyáltalán lesz nekem második kör. Még nem dőlt el.

Mindenesetre angol tudásból rendesen leszerepeltem. Szerintem mondtam olyat is, hogy
"He have..."
(húú... de gáz.)

Mindegy. Nem sokat engedtek beszélni, hogy ne égessem szénné magamat. A leendő két főnökömmel kellett találkoznom, akik a többi cég HR-s lányaihoz képest nagyon emberségesek voltak velem.

Egyik leendő fönököm azt mondta, hogy sokoldalúnak tartanak és látják bennem a lehetőséget. Lenne előrelépési lehetőségem, lehet belőlem a cégen belül grafikus is és supervisor is, nem kell mindig takarítanom majd, ha úgy alakul, hogy engem vesznek fel. De lesz még egy kör és ezügyben hívni fognak telefonon. (Na az gáz, mert telefonon nem vagyok jó szövegértő.) De még meg kell hallgatniuk a többi jelentkezőt is. Én voltam az első akit behívtak és sok ember várakozott utánam. Még két és fél órán keresztül utánam tartottak az interjúk. Szóval jöhettek nálam még sokkal rátermettebbek is. Elsőnek lenni a sorban nem mindig előny. Az elsőt a végére már el is felejtik.

A rákkutató intézet nagyon nagy és nagyon elegáns üvegpalota. Külön épületben van a kórház és megint másikban a laboratórium. De én az irodatakarításra jelentkeztem, tehát elvileg csak ebben az épületben lennék, a részletek gondolom, hogy a második körön kiderülnek majd. 8 GBP a kezdő órabér, ami a minimálbér felett van és teljes munkaidőben keresnek ide embert, szóval az nagyon jó lenne első munkahelynek.

A többiek akik jelentkeztek egy spanyol lány, egy lengyel férfi egy lengyel nő nagyon kedvesek és szimpatikusak voltak. Úgy érzem jól kijönnék velük. Örülnék ha kollégák lehetnénk.

Kicsit felcsillant a remény bennem, de lehet, hogy ez csak hiú ábránd. Mindegy, ezzel a pozitív élménnyel könnyebben megyek további interjúkra, akkor is ha az első nem sikerült.

Strawberry fields

Szombaton "Strawberry Fields" fesztivál volt Cambridge-ben. Mi naívak azt hittük, hogy megjelenik a fesztiválon egy csomó eperárus és eperturmixtól az eperkoktélon át az epres vattacukorig mindent megtalálunk majd. Sajnos semmi köze nem volt az eperhez, olyan rendezvény volt mintha a sziget fesztivált egy vidéki bucsúval összekevernénk, mindezt a "Hair" stílusában.  A látogatók a hetvenes évek elejét idéző hippinek öltözött lányok és fiúk voltak. Mindez megspékelve azzal, hogy volt egy felhívás, hogy aki teheti menjen tündérnek öltözve (tüll tütüben, szárnyakkal és varázspálcával a kezében.) Így aztán számtalan fekete neccharisnyás, komolyan túlsúlyos "antitündért" láttunk, tüllszoknyában és ördögi fekete sminkkel. A cél az volt, hogy délutánra a területen több ezer tündér gyűljön össze, megdöntve a helyi rekordot. Ez milyen sikkerel járt azt nem tudjuk mert rövid séta után bementünk eperért, sült halért  és málnás cíderért a Coop-ba és otthon ünnepeltük saját, zártkörű "Strawberry Day-ünket".

Ma pedig folytattuk azzal, hogy a szakadó eső miatt nem mozdultunk ki, egy apró kilengéstől eltekintve amikor kimentünk fagyiért és egy üveg körtés cíderért.

Említésre méltó még, hogy a lépcsőház előtt egy sárkánynak öltözött fiú állt mikor kiléptünk, olyasmi mint "Süsü", de most sem értjük vajon mi célból. De már semmin sem lepődünk meg túlságosan.

Egyébként otthon sosem iszunk, de most ez a cíder nevű ital a 4 -4,5% alkoholtartalmával és gyümölcsös ízével nagyon bejött nekünk. Megígérjük, hogy a hétköznapokban majd visszafogjuk magunkat, de fogjuk rá, hogy a mai napot a Jubileumi ünnepség miatt ismét megünnepeltük.

Telefonos interjú

Ma megvolt az elős telefonos interjúm. Egy commis chef pozicióra adtam be egy négycsillagos hotelbe az önéletrajzomat. Éreztem, hogy ide nem fognak felvenni és talán túl merész volt ezt megpályázni. Ma reggel volt az interjú és 5 kérdés után mondta a HR-s hölgy, hogy erre a pozicióra még fejlődnie kell az angol nyelvtudásomnak. Ha ez megtörtént majd jelentkezzem újra.

Mégis valami megkönnyebbülést érzek, még ha nem úgy úgy válaszoltam a kérdéseire ahogy Ő elvárta volna, de legalább nem volt kínos csend , amitől rettegtem előtte, hogy leblokkolok és semmit sem mondok mert azon gondolkozom, hogy "vajon mit kérdezhetett?"

Majd legközelebb jobban felkészülök ezekre a kérdésekre mindenképpen.