Megérkezés

Hajnali kettőkor keltünk és gyors készülődés után a négy kisebb-nagyobb bőrönddel és egy hátizsákkal elindultunk a Cambridge központjában lévő Luton felé közlekedő busz állomása felé.
Néhány dolgot kényszerültünk otthagyni a lakásban (paplanok, párnák, vágódeszka és sodrófa, egyéb konyhai eszközök... Ezeket is sajnáltam, de jobban sajnáltam a szép kis lakást és a nyugodt kisvárost otthagyni. De hajnalban ez eszembe sem jutott. Az álmosság és a koncentrálás a hazaútra most elnyomta ezeket a gondolatokat.

A hazatérésünk gyors volt és probléma mentes.
Azóta itthon vagyunk.

Párom november 6-án kezd majd el dolgozni, én hétfőn megyek az első állásinterjúra.

Azt, hogy elindultunk 8 hónappal ezelőtt egyáltalán nem bánjuk, ma is ezt tennénk. Ez egy olyan tapasztalat volt amit mindenkinek ajánlani tudok. Nehézségeivel együtt is megérte kipróbálni milyen Angliában élni.
Egy éve azt sem hittem volna, hogy egy hosszú hétvégére eljutok valamikor Cambridge-be. Tervben sem volt. Az élet kiszámíthatatlan és minden folyamatosan változik, ahogy változunk mi is megállás nélkül.
Azt, hogy végleg itthon maradunk, nem állíthatjuk. Vannak terveink egyelőre még Európán belül és lehet, hogy a jövőben újra elindulunk. Ha így lesz, akkor folytatni fogom a történetet.


Az utolsó őszi képeink Cambridge és környékéről:

Haza megyünk

Végül megszületett a döntés. Hosszú beszélgetések és hosszútávú terveink és lehetőségeink megvitatása után párom elfogadta a budapesti állást.

Nem mondom, hogy nem sajnálom, hogy véget ér ez a 8 hónapos kaland. Nagyon sajnálom, hogy nem sétálhatok többé a Sience Park kertjében, a tavak körül és, hogy jövőre amikor a lúdjaim majd visszatérnek tavasszal már nem leszünk itt. Sajnálom a Cam folyót is és a várost úgy ahogy van a kerékpárútjaival, a gyaloghídjaival a sok-sok fával és virággal, hiányozni fog.
Arról már nem is beszélek, hogy az elmúlt hónapban kialakult hét háztartás ahol dolgozhattam, nagyon megszerettem és sajnálom őket itt hagyni. Amikor ezekre a dolgokra gondoltam tegnap akkor már két alkalommal el is sírtam magam. Szóval bármennyire is várom, hogy otthon legyek újra és a barátaimmal és rokonaimmal, testvéremmel találkozhassak, amit itt hagyunk az fáj.

Repjegyünk a jövő hét végére szól. Remélem addig sikerül minden szükséges dolgot elvégeznünk. Az albérlet visszaadásától a bútorok eladásán keresztül a banki ügyintézésig mindent...

Még a jövő héten el kell búcsúznunk talán három embertől, akik itt közel kerültek hozzánk. Ez sem lesz egyszerű.

Ezen a hétvégén  a Grafton Centerben magyar nemzetiségi napok vannak. Tegnap megnéztük a néptáncosokat és láttuk a kürtöskalácsost is. Sajnos egyéb magyar ételekkel és italokkal nem találkoztunk, pedig be volt ígérve bor is. Lehet, hogy az ma lesz programon.

Szombati pihenés

Ma elmentünk párom volt kollégájához, aki amerikai és a feleségéhez aki német származású. Elmúlt hétvégén mi láttuk őket vendégül. Akkor egy közeli pubban ebédeltünk, azután itthon túrós palacsintát készítettünk amit vanília fagylalttal, tejszínhabbal, málnával és csokipasztillával tálaltunk. Erre válaszként kaptuk a meghívást erre a hétvégére, ahol amerikai palacsintát készítettek nekünk. Juharsziruppal és áfonyával, banánnal, különböző lekvárokkal, nutellával és mogyoróvajjal kínálták. Mindenki ízlés szerint ízesítette. Teának pedig egy Németországban népszerű karamell ízesítésű fekete teát ittunk. Minden nagyon finom volt.

Ebéd után társasoztunk egy Settlers of Catan elnevezésű játékkal amit eddig nem ismertünk, de Bettína mondta, hogy Németországban nagyon népszerű játék. Biztosan nálunk is mert tegnap láttam, hogy magyar nyelvű változata megjelent nálunk, de mi nem játszunk sokszor társasjátékokat otthon sem, így elkerülte a figyelmünket. A játék is tetszett, cídert ittunk közben és nagyon jól éreztük magunkat. Biztosan írtam már előző bejegyzésemben is, hogy kezdem sajnálni, hogy most hazamegyünk. Ez az érzés ma csak erősödött bennem.

Az idő gyönyörű volt ma a városban, bár tegnap egész éjjel esett az eső, szerencsére reggel már ragyogó napsütésre ébredtünk. Jól is jött a száraz időjárás, mert 1 óra gyalog a távolság a mi Észak Cambridge-i albérletünk és a város Déli pontján lévő vendéglátónk lakása között. Ez oda-vissza két óra gyaloglást jelent, ami már meg sem kottyan nekünk így 8 hónap után, de mégis kellemesebb száraz időben a séta, mint szemerkélő esőben.

Útközben természetesen megetettük a kacsákat és hattyúkat a Cam folyót átívelő gyaloghídról. Ezt most nehezítette, hogy meglepően sok evezős volt kint a vízen. Lehet, hogy volt valamilyen rendezvény amiről illene tudnunk, de sajnos erről nincsen információnk. Nyáron egymást érték a fesztiválok, vásárok és egyéb rendezvény, szinte számon tartani sem lehetett már mindet.

Azért egy számunkra emlékezetes talán mégis eszembe jutott most. Jövő héten hétvégén péntektől- vasárnapig a Grafton centerben Magyar napok lesznek. Magyarországról érkező néptáncosok lépnek majd fel és magyar ételeket, bort, kürtöskalácsot lehet majd kóstolni stb... Mindez a Cambridge- Szeged society alapításnak 25. évfordulójának alkalmából kerül majd megrendezésre.

Döntés előtt

Nem sok időm van, mert mennem kell dolgozni az egyik házba fél óra múlva. Már van 5 ügyfelem és mindenkivel találkoztam a héten, úgy érzem az első találkozások mindig a legnehezebbek. Plusz az első takarítások amikor A-Z-ig kell egy általában (tisztelet a kivételnek) elhanyagolt állapotban lévő fürdőt és konyhát megszabadítani az évek során lerakódott vízkőtől. A víz Cambridge-ben nagyon kemény, talán még rosszabb mint Budapesten. Egy-két éves ingatlanok csaptelepei és szaniterei  is szörnyű állapotban tudnak lenni a lerakódott vízkőtől.

Az ügyfeleimről néhány szó, természetesen név nélkül, csak rövid jellemrajz, hogy körülbelül milyen családok engedhetik meg maguknak azt, hogy ne saját maguk takarítsanak itt Angliában.

1. Kis gyermekes család. Anyuka nagyon kedves és figyelmes.Új-Zélandon született, nem is értem mit keres itt. Őszintén érdeklődő és jó humorú. Főmunkaidőben dolgozik és emellett a ház takarítására már nincsen ideje. Hárman élnek itt, (apuka, anyuka és 3 éves kisfiú) kb 150 nm-es házban, ahol 3 fürdőszoba van. Elgondolkoztató, hogy tényleg ekkora térre van szüksége 3 embernek?

2. A zenész család. Hatalmas nagy ház, 3 kamaszkorú gyermekkel. Szintén három fürdőszoba, nagy nappali, kandalló, zongorával és dobokkal, minden a zene körül forog. Komolyzene, de kitüntetések, oklevelek bizonyítják, hogy nem alacsony szinten űzik a mesterséget . Talán az édesanya tanárnő lehet, de ez még nem derült ki. Anyuka nagyon kedves és művelt, gyerekek kamaszok és elkényeztetettek. A ház úgy néz ki mintha kétszáz éves lenne, minden minőségi fából van és nagyon igényes. Matt- régi hatású hajópadló mindenhol. Sok-sok kézi csomózású szőnyeg és dupla sütő rengeteg sütőtérrel a konyhában. Örülnék egy ilyen konyhának...

3. Az elesett nő. Egy csinos 35-40 éves szőke hajú hölgy, aki 10 órakor alig tud felkelni az ágyból, olyan depressziós. Okát még nem tudom. Először nem akar beengedni, de a ház mellett álló nőies kis sportos luxusautó elárulja, hogy otthon van. Aztán mikor küldök egy sms-t, hogy "itt állok a ház előtt", ajtót nyit. Kedves, de nem bírja leplezni rosszkedvét és szétszórtságát. A ház lakberendező segítségével modernül és ízlésesen berendezett, két fürdőszobás nagyon szép ház. Ez talán a legszebb otthon az öt ház közül amit eddig megismertem. Ha mégis cserélhetnék a hölggyel, bár látszólag minden rendben, mégsem tenném a jelenlegi állapota miatt. Sajnos az angolom nincs olyan szinten, hogy pár biztató szóval tudjak Neki segíteni.

4. Az egyedülálló férfi. Egy új építésű lakópark kb 70 nm-es lakásában él. Szerintem grafikus. Egy óra vasalást is kér és egy óra takarítást. Rendetlen, de javuló tendenciát mutat. Kezd odafigyelni a szemetes ürítésére és tényleg jó irányba halad. A szobája egy 10 éves kisfiú szobájára hasonlít és a dolgozószobája is. Transzformerek és egyéb kicsomagolatlan játékok között érzi jól magát. Kerékpárral jár és látszólag úgy néz ki mint egy felnőtt. De nem nőtt még fel.

5. A roomshare lakók. Öten élnek egy házban, mind egyedülálló fiatal. Van közöttük ápolónő, rendőr, tudós a többieket még nem ismerem. Csak a közös helyiségek takarítására tartanak igényt. Nyilván senki sem csinálja önként és dalolva ezt a munkát vagy probléma volt a munkamegosztással, inkább összedobják közösen a pénzt a takarításra. Kulcsot adnak a házhoz, így nekem is kényelmesebb itt dolgozni. Kedvelem ezt a házat.

Szóval ők a jelenlegi ügyfeleim de még szükségem lenne két-három újabb háztartásra ahhoz, hogy ez anyagilag is elfogadható legyen. Például a hétfői napra még nincs semmi munkám. Így most minden hétvége hosszú hétvége. :)

Páromnak a budapesti állás interjú után pozitívan reagáltak és ma már a bérigényről tárgyaltak. Meghallgatták a minimális elvárását és azt az összeget is megkérdezték amivel motiválva érezné magát. Ezzel lezárult a beszélgetés. Jövő hét szerdára fognak egy ajánlattal előállni.

Most úgy érzem ez alapján, hogy 95%, hogy hazamegyünk. November elején kellene kezdenie.

Hogy addig letudjuk-e zárni itt az ügyeinket, albérlet, vállalkozás... még nem, látom biztosan.
Eddig mindig kényszer volt, hogy itt vagyunk és csak azért nem menekültem haza mert úgy érzetem, hogy ki kell tartanom. Most viszont kezdem sajnálni, hogy hazamegyünk.

Megtört a jég?

Az úgy kezdődött, hogy regisztráltam egy cambridge-i takarító ügynökség weboldalára, mint oly sok másik weboldalra is azelőtt. Váratlanul ért, hogy innen választ is kaptam, mégpedig, hogy interjúra készítsem elő a dokumentumaim másolatait, fényképes igazolványt, a referenciáim elérhetőségét. Szerdai napra beszéltük meg a találkozást de nem az Ő irodájukban hanem a mi lakásunkon. Ezt furcsálltam, de nyilván látni szeretnék, hogy aki takarítást fog vállalni az maga is rendezett és tiszta körülmények között él. Előző nap mindent A-Z-ig kitakarítottunk. Mire aznap reggel jött egy sms, hogy sajnos nem lesz jó a megbeszélt időpont, tegyük át holnapra. Ezért egy teljes napig fenn kellett tartani még a pedáns rendet és egy olyan lakás látszatát ahol emberek biztosan nem élnek. Nem volt egyszerű.

De másnap megérkezett a hölgy és 20 perc után távozott azzal, hogy ha leellenőrizték a referenciáimat akkor fognak küldeni címeket és elérhetőségeket. Ezután majd nekem kell az ügyfelekkel időpontot egyeztetnem, személyesen felkeresni őket és felmérni az igényeket majd megállapodni velük a takarítás díjában, szerződést kötni és menedzselni továbbiakban a vállalkozást stb. Szóval önfoglalkoztatóként regisztráltunk, a heti 2,5 GBP-s NI Biztosítás díját kell majd (jelenlegi tudásom szerint) megfizetni és évente a 7500 GBP-s jövedelemhatárig elvileg adómentes a jövedelem. E felett pedig 20% adót kell majd befizetni. Egy nap telt el a találkozó után és megkaptam az elő három címet. Mind hárommal még aznap le is egyeztettem sms-ben, hogy mikor fogok velük találkozni.

Tegnap találkoztam az első hölggyel, Lousia-val. Az új építésű lakópark a lakásunktól 20 perc sétára található és itt egy sorház jellegű emeletes + tetőtér beépítéses, nappali + 4 hálós takaros házikót találtam.
A házat 5 fiatal (25-30 év körüli személy) osztja meg és a közös helyiségek, konyha- fürdő és nappali takarításáról lenne szó. Minden kérdésemet rendszerezve és kinyomtatva vittem, így nem volt gond, hogy valamit elfelejtek megkérdezi. A minimálbérnél magasabb 8 GBP-s órabérben állapodtunk meg. Nem alkudoztak. Nagyon kedvesek voltak és csütörtökre beszéltük meg, hogy kezdhetek. Kaptam kulcsot, így ha ők nem lesznek otthon akkor is bejuthassak a lakásba. Ma pedig este 6 órára megyek, szintén ebbe a lakóparkba egy másik hölgyhöz, vasalni és takarítani. Ez lesz az első alkalom. Kíváncsi vagyok milyen lesz.
Hétfőn egy 30 perces busztávolságra lévő családhoz mennék a szomszédos településre. Ezt már csak 10 GBP-s órabérét vállalnám, mert a napijegy 3,70 GBP lenne. Kíváncsi vagyok, hogy ezt elfogadják-e vagy sokallni fogják vajon?

Felcsillant a remény, hogy ebben a lakóparkban esetleg több munkám is lehetne és beindul valami amire  eddig  csak vártam. Viszont párom is túl van egy állásinterjún és a telefonos interjú után szeretnék ha pénteken Londonban találkozna a négy cégvezetővel. A munka viszont Budapesten lenne. Novembertől kellene kezdenie. Így lehetséges, hogy egy hónap múlva elindulunk haza. Ez persze majd azon múlik, hogyan sikerül a pénteki nap és megegyeznek-e az elvárásaik vagy érkezik-e jobb ajánlat Cambridge-ből, mert Londonban nem szeretnénk élni.

Szombaton párom volt kollégájával és a feleségével egy pubban söröztünk, majd egy indiai étteremben vacsoráztunk. Nagyon jól érzetük magunkat. Most volt az első alkalom, hogy nem éreztem magam kellemetlenül az angol nyelvi nehézségek miatt. Párom kollégája amerikai, felesége német, de anyanyelvi szinten beszél angolul. Legközelebb az olasz étteremben fogunk majd találkozni a folyóparton.

Párom barátja még itt tartózkodik nálunk jelenleg. Holnap hajnalban indul haza. Sajnálom, hogy nem sikerült állást találnia. Angolul, németül, oroszul és japánul is beszél. Felsőfokú vendéglátóipari végzettsége van, de személygépkocsi értékesítőként is bizonyított már. Jó humorú, beszédes, barátságos. Ötven éven felül van, de 10 évet letagadhatna. Most nem tudom mit gondoljak magamban ezek után arról, hogy Angliában van-e negatív diszkrimináció (korra, nemre, nemzetiségre vonatkozóan) vagy sem. Mi a probléma? Túlképzett? Túlkoros? Vagy csak éppen nem volt szerencséje? Hihetetlen számomra, hogy nem érkezett ajánlata...

Egy hét munka nélkül

Egy hete fejezte be párom végleg a munkát az előző cégnél. Azóta sok ügynök hívta, de szeretett volna pihenni egy kicsit a feszített munkatempó után. Megértem. Annyi minden történt velünk az elmúlt 6 hónapban, rengeteg bizonytalanság volt benne és stressz.  Ezen a héten ezért hiába csörgött a telefon.
Jelenleg párom barátja is itt van velünk, mert Magyarországon nehéz munkát találni és 50 éven felül ez fokozottan igaz. Ő legalább 5 nyelvet beszél magabiztosan és néhányat még jól, mégsem nyitott rá a magyar munkaerőpiac. Szóval most itt hárman próbálkozunk feltérképezni a lehetőségeinket. Mindenki a netet bújja, vagy éppen a városban az ügynökségeket járjuk körbe...

Nálam jelentkezett egy houskeepereket közvetítő ügynökség és az eddigiekkel ellentétben szerdán a találkozóra nem nekem kell majd elmennem az irodájukba, hanem ők jönnek "családlátogatásra". Feltérképezik a körülményeket, hogy hol élünk és gondolom megnézik mekkora rend és tisztaság van a lakásban, különös tekintettel a kritikus pontokra (fürdő, wc, konyha). Szóval holnapi napon várjuk őket.
Remélem nem rettennek majd meg és vonnak le rám nézve kedvezőtlen következtetéseket a felfújható gumimatractól (ami az ágyunk) és a puritán berendezésű lakás látványától.

Egyik nap történt még velünk egy incidens amit muszáj leírnom mert ilyen még sosem történt velünk...
Hazafelé sétáltunk már hárman a városból amikor a dugóban valaki az autója ablakán kidobott egy üres petpalackot. Párom barátja odament a kocsihoz amiben egy arab család utazott és rendre intette, hogy nem kéne szemetelni és szedje össze a kidobott cuccot. Mire a kocsiban tanakodtak, hogy mi történt, mint kiderült a két szülő nem is tudott róla, hogy a gyermek hátulról dobálja az ablakon a cuccot az utcára. De kiszállni senki sem akart a kocsiból annak összeszedésére. Én már magára hagytam volna a családot, hogy beszéljék meg egymás között, ki és miben hibázott, de Balázs csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy szálljon ki és szedje össze a szemetet valaki. Elküldték a dolgára, hogy most már fejezze be... Mire azt a hibát követte el, hogy felmutatta a középső ujját. A fiatalember olyan haragra gerjedt, hogy kitépte magát a kocsiból és üvöltve közelített Balázs felé.
Én kiabáltam, hogy sajnáljuk. Párom üvöltött rá, hogy nyugodjon le, de gyorsan odaért. Ott még egy kis kakaskodás volt, farkasszemet néztek mérgesen, de szerintem látva, hogy Ő egy fejjel alacsonyabb és Balázs részéről további provokáció nem érkezik felé mérgesen visszaszállt a kocsijába. Nekem még percekkel később is remegett a lábam. Egyáltalán nem vagyok az ilyen helyzetekre felkészülve. Konfliktuskerülő vagyok.


Vasárnap találkoztunk Zoltánnal, aki volt kollégája Viktornak. Azt ajánlotta, hogy mielőtt hazamennénk feltétlenül meg kell kóstolnunk a Sunday roast-ot a pubban. Szerinte ez a leglaktatóbb és a legváltozatosabb köret összeállítás ebben a pubban. Hallgattunk rá és bár nem olyan volt mint amire számítottunk, de azért megérte az árát. Az elmaradhatatlan epres-lime-os ciderrel így nézett ki.

Ebben a Golden Hind nevű cambridge-i pubban.

Szombat

Hétvége. Későn keltünk fel és terveztük, hogy meglátogatunk egy ingyenesen megtekinthető múzeumot. Hármat is találtam negyven perc séta távolságban.

Gyaloghídon át vezetett utunk, amin csak kerékpárral és gyalogosan lehet áthaladni. Otthon a Nagykőrösi út felett is nagyon hiányzik egy ilyen. 

A híd közepén pihenőt alakítottak ki. 

A híd túloldalán bementünk a Tescóba egy jégkrémért. Onnan tovább a Grafton üzletközpont felé mentünk, ahol megszomjaztunk. Vettünk hűtött üdítőt és mivel elfáradtunk árnyas fák alatt piknikeztünk egyet. 

Ezután a belvárosban sétáltunk és egy szájharmonikás utcazenész muzsikáját hallgattuk. 

Egy esküvői Rolls Royce-t is láttunk. 

A folyó parton sétáltunk és a punting (laposfenekű csónak) dugóval szembesültünk. 

Az egyik csónakban leánybúcsú volt.

Egy WV bogár is parkolt az úton, amit rendszeresen szoktam látni. Timi barátnőmnek biztosan tetszene. 

Almazöld színű vajszínű bőr ülésekkel. Kívül-belül nagyon szép állapotban van. 

Este 6 órára értünk haza. Halat sütöttem, rizs körettel és egy gyömbérsörrel fogyasztottuk el. 

Szép nap volt, de a múzeum látogatás elmaradt.