Nem mondom, hogy nem sajnálom, hogy véget ér ez a 8 hónapos kaland. Nagyon sajnálom, hogy nem sétálhatok többé a Sience Park kertjében, a tavak körül és, hogy jövőre amikor a lúdjaim majd visszatérnek tavasszal már nem leszünk itt. Sajnálom a Cam folyót is és a várost úgy ahogy van a kerékpárútjaival, a gyaloghídjaival a sok-sok fával és virággal, hiányozni fog.
Arról már nem is beszélek, hogy az elmúlt hónapban kialakult hét háztartás ahol dolgozhattam, nagyon megszerettem és sajnálom őket itt hagyni. Amikor ezekre a dolgokra gondoltam tegnap akkor már két alkalommal el is sírtam magam. Szóval bármennyire is várom, hogy otthon legyek újra és a barátaimmal és rokonaimmal, testvéremmel találkozhassak, amit itt hagyunk az fáj.
Repjegyünk a jövő hét végére szól. Remélem addig sikerül minden szükséges dolgot elvégeznünk. Az albérlet visszaadásától a bútorok eladásán keresztül a banki ügyintézésig mindent...
Még a jövő héten el kell búcsúznunk talán három embertől, akik itt közel kerültek hozzánk. Ez sem lesz egyszerű.
Ezen a hétvégén a Grafton Centerben magyar nemzetiségi napok vannak. Tegnap megnéztük a néptáncosokat és láttuk a kürtöskalácsost is. Sajnos egyéb magyar ételekkel és italokkal nem találkoztunk, pedig be volt ígérve bor is. Lehet, hogy az ma lesz programon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése