Eltelt megint egy hét és ledolgoztam ismét a munkanapjaimat. Péntekre aztán megérkezett az sms a Banktól, hogy megjött a fizetésem és persze az elmaradt túlóradíj amiért harcoltam egy-két órát.
De megdöbbenésemre a 170 GBP-s heti normál bérem helyett 127 GBP érkezett. Szóval nemhogy plusz túlóra nem jött (a megbeszéltek szerint), de még 40 GBP-vel kevesebbet utaltak mint a normál munkabérem.
Kiszámoltam, így kb már a 4 GBP-s órabér is kijön. A minimál órabér: 6,08 GBP.)
Szóval a lelkesedésem kicsit alábbhagyott és a betegségem is újra előjött, durvábban mint előző héten. Így szombaton már kértem a páromat, hogy szóljon be, hogy beteg vagyok és értesítettem az ügynököt is. Mellesleg kértem, hogy egyeztesse le az elmaradt fizetésemet, amit ügyesen szeretett volna ismét rám hárítani.
"Hétfő reggel az első dolgod legyen, hogy beszélsz a főnökkel és értesítesz engem a kialakult óraszámról." - válaszolt kedvesen, azaz vissza passzolva kérésemet.
Hát köszi, tényleg maximálisan képviseled az érdekeimet, ezt már látom.- gondoltam magamban.
De hiába minden otthonról hozott gyógyszer és itteni gyógyszerek és citromos tea, hétfőre sem lettem jobban. A hotelből már vasárnap telefonáltak, hogy mégis meddig akarok itthon maradni?
Azok után, hogy nem fizetik ki a fizetésemet és hat ember helyett ketten takarítunk ki egy egész szállodát, mert szerintük "itt Bionicwoman-nak kell lenni", lehet, hogy a helyes kérdés úgy hangzott volna, hogy ezek után egyáltalán vissza akarok-e még menni valamikor?
Ha egyetlen rendszeres olvasóm olvassa ezt a bejegyzésemet, kérlek írd meg, hogy itt a UK-ben vény nélkül milyen orvosságot tudnék beszerezni ami ez ellen a makacs megfázás ellen felveheti a versenyt? Lázam nincsen, de sokat köhögök és minden levegővétel irritálja a tüdőmet. Hátha Neked vagy Mariannak van ilyen tapasztalata itt. Vagy ma nem rendelsz? :)
Ha otthon lennék akkor már mennék az orvoshoz antibiotikumért, mert az 2-3 nap alatt segíteni szokott, de itt még nem regisztráltunk a háziorvoshoz, azt sem tudom, hol van Ő és úgy tudom, hogy hosszabb időre ad időpontot. A Tescóban viszont este 8 óráig nyitva a gyógyszertár és úgy tudom, hogy itt több gyógyszert vény nélkül lehet kapni, de nem ismerem egyiket sem. Van ötleted?
2012. július 30., hétfő
2012. július 24., kedd
Konfliktus
Vasárnap kirándulni voltunk St. Alban's-ban. Egy itt élő magyar barátunkat látogattuk meg. Rosszul indult a nap mert reggel egy óra alatt sem értünk ki a vasútállomásra gyalog és lekéstük a vonatot. Kb. 30 másodperccel kellett volna gyorsabbnak lennünk, mert a vonat végének még tudtunk integetni. De végül odaértünk. London King's Cross-on kellett átszállnunk egy másik vonatra. Londonig a vonat dugig tele volt, csak állni tudtunk az 50 perces úton. Ez nem is volt probléma, de egy kb 8 hónapos terhes nőnek is állni kellett, miközben a férfiak körülötte ültek. Szám szerint 8-an, 5 méteres körzeten belül. Ez nagyon felháborított. Volt aki úgy tett mintha aludna, volt aki belemerült az újságolvasásba. Aztán kb 25 perc után valaki a vagon közepéről észbe kapott és végre felállt.
A King's Cross már olimpiai lázban ég. London többi részét nem láttuk.
Amikor odaértünk akkor nagyon jól éreztük magunkat. Finomat ettünk és ittunk egy pubban gyömbérsört, ami kitűnő ital. Megnéztük a katedrálist és egy tó partján fagyiztunk. Szóval semmi sem hiányzott a kikapcsolódásunkhoz, még a csodás idő sem.
Mennyezet:
Este jól elfáradva értünk Cambridge-be, azzal a tudattal, hogy másnap dolgozni kell. Ez nem volt annyira kellemes érzés. Hazafelé is egy órát kellett sétálni, de már más útvonalon mentünk. Lefényképeztünk egy erősen túldíszített házat, ami Erzsébet királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából lett feldíszítve még, de gondolom jó lesz most már az Olimpiára is...
Aztán eljött a hétfő:
Sajnos nézeteltérésem támadt a főnöknőmmel, mert szinte minden nap 2 órát túlórázom, de ezt nem fizették ki. Csak 6 órát fizetnek akkor is ha sokkal többet vagyok bent. Mikor ezt szóvá tettem, akkor hivatkozott a fél óra ebédidő levonására és ragaszkodott az igazához, hogy akkor sem fogják kifizetni számomra a horribilis összegű 6 GBP-s órabért. Semmi probléma- mondtam a főnöknőnek, akkor többször nem túlórázom. Minden nap hazamegyek a ledolgozott 6 óra munka után.
Na, azt nem lehet.- mondta. 6 emberből 3 kilépett és ketten dolgozunk már 6 ember helyett, mert valaki szabadságon van, szóval van amikor 70 szobát takarítunk ki ketten. Ez nem megy 6 óra alatt és majdnem négykézláb megyek haza a fáradtságtól. Így is felületesen takarítunk, kevés az idő ennyi szobára. Reggel 7.20-kor indulok, este 7 órakor érek haza, de mégis csak 6 órát dolgozom papíron és ami fontosabb, 6 órát fizetnek ki.
Új kolléga nem jelentkezik, nem olyan népszerű ez a munka, de most már értem, hogy miért.
Délutánra végül azt mondta, hogy át lesz utalva 3 óra túlóra a következő fizetésemmel. De mivel berágott rám, gondolom az angolok még reklamálni is finomabban tudnak mint én, szóval ma két kolléga kapott 4-4 szoba takarítani valót, nekem jutott 20 szoba. Azért voltunk hárman, mert visszajött a szabadságról egy lány. Persze nem vettem észre az összefüggést a tegnapi konfliktusunk és a mai munkabeosztás között. :)
Kértem a többieket, hogyha befejezik a munkát akkor segítsenek nekem. Nagyon rendes volt mindenki, még a recepciós fiú is feljött az emeletre és lehúzta az ágyneműket, hogy ennyivel kevesebb legyen a munkám.
Végül a főnöknő is feljött és próbált barátkozni, kérdezte, hogy milyen állatot tartok otthon és már éppen azt hittem, hogy milyen jó fej ez a nő és félreismertem teljesen, mire végeztünk a munkával.
Lementem, aláírtam a jelenléti ívet, hogy kettőkor végeztem. Hallottam, hogy morog valamit az orra alatt Ann a főnöknő, de nem értettem, gondoltam nem nekem címzi a mondanivalóját. De nekem szánta, mint később kiderült, mert a recepciós fiú volt olyan kedves és megvédett, hogy 9 órától dolgoztam ma és nem későbbtől. Mint kiderült, azt mormogta, hogy én azt az időpontot írom be a jelenléti ívre amikor megérkezem, de ez nem számít. Attól az időponttól számít a munkavégzés amikor a munkát elkezdem.
De én valóban 9-kor kezdek dolgozni minden nap. Szóval megint meg akart spórolni a szállodának egy fél órát. Az is 3 GBP. Nehogy már miattam tönkremenjen a Travelodge hotel hálózat. Azt én sem venném a szívemre.
Olyan ideges lett amikor ezt a kolléga kimondta a védőbeszédét, hogy a holnapi munkanapomat ki akarta húzni. De véletlenül egy sorral alattam Jess-nek húzta ki a munkanapját. Mikor ezt láttam, akkor szóltam Neki, hogy " vigyázz Ann, mert Jess-nek húztad ki a napját, aki ma jött vissza két hét után a nyaralásból."
Nem vállalta fel a tévedését, mondta, hogy szándékosan Jess-t akarta ismét szabadnapra küldeni. Teljesen logikus, hiszen ma jött vissza két hét után, hát így már biztos elfáradt ma, szüksége van ismét egy nap pihenésre.
Szerencsére Jess még ott volt és mikor meghallotta, hogy róla beszélünk, akkor rákérdezett, hogy "Ann, most éppen az én holnapi munkaidő beosztásomról van szó? "
Igen, igen. - felelte Ann, holnap szabadnapos leszel.
Jess kicsit csodálkozott, de tudomásul vette.
Aztán még utolsó próbálkozásként felhívta a főnöknő az ügynökséget akik szokták küldeni az új kollégákat. Engem is ők küldtek. Azzal csapta le a kagylót csalódottan, hogy "nincs új ember."
Gondolom, ha lenne, akkor már holnaptól nem is kéne mennem dolgozni, de így nem tudnak nélkülözni, el kell, hogy viseljenek ideig-óráig.
Szóval az elmúlt két nap eseményeiből ítélve nem lesz hosszútávú ez a munkahely. Nem tudom, hogy ezzel én veszítek többet vagy ők, de annak ellenére, hogy nincs ember és hangsúlyozták, hogy mennyire elégedettek a munkámmal. elég furcsa, hogy a túlóráim kifizetése ellen kézzel-lábbal tiltakoznak. Méltánytalannak érzem ezt az egészet, bár Magyarországon találkoztam már ezzel, de azt hittem ez egy korrektebb ország. Főleg mivel részmunkaidőbe vagyok felvéve, órabérre, nem alkalmazottként, hanem self-employee (önfoglalkoztatóként). Remélem, hogy fogok találni egy újabb munkahelyet és gyorsan válthatok.
Egyelőre nehéz nekem itt és csalódott vagyok kicsit.
A King's Cross már olimpiai lázban ég. London többi részét nem láttuk.
Amikor odaértünk akkor nagyon jól éreztük magunkat. Finomat ettünk és ittunk egy pubban gyömbérsört, ami kitűnő ital. Megnéztük a katedrálist és egy tó partján fagyiztunk. Szóval semmi sem hiányzott a kikapcsolódásunkhoz, még a csodás idő sem.
Mennyezet:
A kisváros házai:
Este jól elfáradva értünk Cambridge-be, azzal a tudattal, hogy másnap dolgozni kell. Ez nem volt annyira kellemes érzés. Hazafelé is egy órát kellett sétálni, de már más útvonalon mentünk. Lefényképeztünk egy erősen túldíszített házat, ami Erzsébet királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából lett feldíszítve még, de gondolom jó lesz most már az Olimpiára is...
Aztán eljött a hétfő:
Sajnos nézeteltérésem támadt a főnöknőmmel, mert szinte minden nap 2 órát túlórázom, de ezt nem fizették ki. Csak 6 órát fizetnek akkor is ha sokkal többet vagyok bent. Mikor ezt szóvá tettem, akkor hivatkozott a fél óra ebédidő levonására és ragaszkodott az igazához, hogy akkor sem fogják kifizetni számomra a horribilis összegű 6 GBP-s órabért. Semmi probléma- mondtam a főnöknőnek, akkor többször nem túlórázom. Minden nap hazamegyek a ledolgozott 6 óra munka után.
Na, azt nem lehet.- mondta. 6 emberből 3 kilépett és ketten dolgozunk már 6 ember helyett, mert valaki szabadságon van, szóval van amikor 70 szobát takarítunk ki ketten. Ez nem megy 6 óra alatt és majdnem négykézláb megyek haza a fáradtságtól. Így is felületesen takarítunk, kevés az idő ennyi szobára. Reggel 7.20-kor indulok, este 7 órakor érek haza, de mégis csak 6 órát dolgozom papíron és ami fontosabb, 6 órát fizetnek ki.
Új kolléga nem jelentkezik, nem olyan népszerű ez a munka, de most már értem, hogy miért.
Délutánra végül azt mondta, hogy át lesz utalva 3 óra túlóra a következő fizetésemmel. De mivel berágott rám, gondolom az angolok még reklamálni is finomabban tudnak mint én, szóval ma két kolléga kapott 4-4 szoba takarítani valót, nekem jutott 20 szoba. Azért voltunk hárman, mert visszajött a szabadságról egy lány. Persze nem vettem észre az összefüggést a tegnapi konfliktusunk és a mai munkabeosztás között. :)
Kértem a többieket, hogyha befejezik a munkát akkor segítsenek nekem. Nagyon rendes volt mindenki, még a recepciós fiú is feljött az emeletre és lehúzta az ágyneműket, hogy ennyivel kevesebb legyen a munkám.
Végül a főnöknő is feljött és próbált barátkozni, kérdezte, hogy milyen állatot tartok otthon és már éppen azt hittem, hogy milyen jó fej ez a nő és félreismertem teljesen, mire végeztünk a munkával.
Lementem, aláírtam a jelenléti ívet, hogy kettőkor végeztem. Hallottam, hogy morog valamit az orra alatt Ann a főnöknő, de nem értettem, gondoltam nem nekem címzi a mondanivalóját. De nekem szánta, mint később kiderült, mert a recepciós fiú volt olyan kedves és megvédett, hogy 9 órától dolgoztam ma és nem későbbtől. Mint kiderült, azt mormogta, hogy én azt az időpontot írom be a jelenléti ívre amikor megérkezem, de ez nem számít. Attól az időponttól számít a munkavégzés amikor a munkát elkezdem.
De én valóban 9-kor kezdek dolgozni minden nap. Szóval megint meg akart spórolni a szállodának egy fél órát. Az is 3 GBP. Nehogy már miattam tönkremenjen a Travelodge hotel hálózat. Azt én sem venném a szívemre.
Olyan ideges lett amikor ezt a kolléga kimondta a védőbeszédét, hogy a holnapi munkanapomat ki akarta húzni. De véletlenül egy sorral alattam Jess-nek húzta ki a munkanapját. Mikor ezt láttam, akkor szóltam Neki, hogy " vigyázz Ann, mert Jess-nek húztad ki a napját, aki ma jött vissza két hét után a nyaralásból."
Nem vállalta fel a tévedését, mondta, hogy szándékosan Jess-t akarta ismét szabadnapra küldeni. Teljesen logikus, hiszen ma jött vissza két hét után, hát így már biztos elfáradt ma, szüksége van ismét egy nap pihenésre.
Szerencsére Jess még ott volt és mikor meghallotta, hogy róla beszélünk, akkor rákérdezett, hogy "Ann, most éppen az én holnapi munkaidő beosztásomról van szó? "
Igen, igen. - felelte Ann, holnap szabadnapos leszel.
Jess kicsit csodálkozott, de tudomásul vette.
Aztán még utolsó próbálkozásként felhívta a főnöknő az ügynökséget akik szokták küldeni az új kollégákat. Engem is ők küldtek. Azzal csapta le a kagylót csalódottan, hogy "nincs új ember."
Gondolom, ha lenne, akkor már holnaptól nem is kéne mennem dolgozni, de így nem tudnak nélkülözni, el kell, hogy viseljenek ideig-óráig.
Szóval az elmúlt két nap eseményeiből ítélve nem lesz hosszútávú ez a munkahely. Nem tudom, hogy ezzel én veszítek többet vagy ők, de annak ellenére, hogy nincs ember és hangsúlyozták, hogy mennyire elégedettek a munkámmal. elég furcsa, hogy a túlóráim kifizetése ellen kézzel-lábbal tiltakoznak. Méltánytalannak érzem ezt az egészet, bár Magyarországon találkoztam már ezzel, de azt hittem ez egy korrektebb ország. Főleg mivel részmunkaidőbe vagyok felvéve, órabérre, nem alkalmazottként, hanem self-employee (önfoglalkoztatóként). Remélem, hogy fogok találni egy újabb munkahelyet és gyorsan válthatok.
Egyelőre nehéz nekem itt és csalódott vagyok kicsit.
2012. július 13., péntek
Megint eltelt egy hét...
Eddig 2 napot dolgoztam egy héten és jeleztem, hogy szeretnék több órát dolgozni. Mire most átestek a ló túloldalára, mert beosztottak 4 munkanapra, utána egy szabadnap után ismét 4 nap munkára. Ráadásul minden nap van 2-3 óra túlóra, ami azt jelenti, hogy reggel 7.20-kor indulok és este 1/2 7-re érek haza. Kimosni sincs időm a ruhámat. Szinte minden napra jut valami érdekesség a hotel életéből. Ma például egy kulcsért le kellett mennem a recepcióra ahol nem volt éppen recepciós, türelmetlen vendég viszont annál inkább. Kérdeztem, hogy miben tudok segíteni, hátha csak valami egyszerű kérése van, de sajnos számlát szeretett volna kapni. Kénytelen voltam elindulni a recepciós keresésére. Kutatás közben a szennyes törülközők között megtaláltam a főnökömet aki kicsit elmerült a gondolataiban. Kérdezem tőle:
- Hol van John?
- Ki az a John? - kérdezte a főnököm.
- John, a recepciós fiú. - mondom neki, kicsit türelmetlenül, hiszen 6-an dolgozunk ebben a kis szállodában és abból összesen egy embert hívnak John-nak. Vajon akkor ki lehet az a John?
- Ja, nem tudom hol lehet, de miért keresed? - főnököm.
- Egy férfi áll a recepción és számlát kell neki nyomtatni. - mondom.
- Majd elküldjük postán. - volt főnököm válasza.
- Hát ez a válasz nem annyira tetszett, kutattam tovább. A folyosón szólítgattam.
- John, itt vagy? John...
- Itt vagyok.- szólt vissza az egyik szobából elhaló hangon.
- Belépetem a szobába és látom, hogy jön ki a fürdőszobából ahol éppen dugulást hárított el. Szóval nem volt éppen szalonképes állapotban, de úgy ahogy volt elindult számlát nyomtatni....
Aztán van például az a fajta vendég aki mielőtt végleg elhagyná a szobáját feltekeri maximumra a bekapcsolt televízión a hangerőt, felkapcsolja az összes létező világítást mindenhol és mint aki jól végezte dolgát kilép a szobából és leadja a kulcsait a recepción. Egy 100 szobás szállodában van, 4-5 óra múlva érünk oda, ezalatt megy az összes villamos energiát használó fogyasztó a szobában és a fürdőben.
Na ezt a vendég típus úgy tudnám fejbe rúgni mint otthon az a szemét a rendőrkutyát. Nem az zavar, hogy a szállodának okoz ezzel plusz kiadást, az sem zavar, hogy több a munkám a szobával, de az, hogy valaki feleslegesen pazarolja a villamosenergiát aminek előállítása miatt pusztul majd el a föld és a biológiai lábnyomát nehogy csökkentené még rátesz egy lapáttal és szükségtelenül pazarol ez mérhetetlenül felháborít.
Szóval ilyen és ehhez hasonló történetek zajlanak a napokban, mialatt párom sajnos itthon fekszik betegen.
Sajnos a hét elején megázott a munkából hazafelé jövet és talán amiatt lett beteg, de szegény nagyon nehezen gyógyul ki belőle. Ritkán fordul elő, hogy betegség miatt nem megy be dolgozni, de csütörtökön és ma már nem tudott felkelni. Még Magyarországról hozott gyógyszereink vannak de C vitaminnal és citromos teával kúrálom Őt. Remélem, hogy a hétvégén teljesen jól lesz már. Most még nagyon köhög.
Jelezték a munkahelyéről, hogy ha visszamegy dolgozni akkor ki kell töltenie majd egy lapot aminek a neve:
"visszatérés a munkába". Ez vicces hiszen két munkanap távol maradásról van csupán szó.
De hát nem ez az egyetlen furcsaság ebben az országban.
2012. július 9., hétfő
The Big Weekend
A "nagy hétvége" elnevezést kapta az Olimpiai láng megérkezését ünneplő rendezvénysorozat ezen a hétvégén. Péntektől-vasárnapig több színpadon párhuzamosan zajlottak a koncertek, melyekre a világ minden tájáról érkeztek együttesek. Olyan hangosak voltak, hogy mi akik a város északi peremén lakunk, hallottuk a tőlünk 3 km-re lévő koncerten szóló muzsikát, éjjel. Szombaton este 6 órakor érkezett a láng. Rengeteg ember volt akkor a városban. Én dolgoztam szombaton és csak véletlenül voltam szemtanúja a tömegnek, mert a buszon hazafelé egy lány aki a kutyájával utazott, ottfelejtette a mobiltelefonját az ülésen. Mivel még időben észrevettem utána szaladtam. Persze tovább ment a busz nélkülem és ott találtam magam a város centrumában a tömegben. Fáradt voltam és gyorsan elhúztam onnan a csíkot, mentem haza. Párom már otthon volt és nem is értette hol maradtam olyan sokáig. Másfél órával többet is kellett dolgoznom aznap és még ez a kis kitérő is késleltette, hogy aznap időben érjek haza.
Vasárnap viszont esett az eső, ami a rendezvény látogatottságának nem tett jót. Bár mi jobban szeretjük ha nincsen tömeg, így kimentünk a zárónapon megnézni mi is történik.
A folyón éppen egy hajó halad el amikor odaértünk a hídhoz.
A Grafton áruház előtt ettünk egy hagymás, chiliszószos kolbászos kiflit, ami csalódás volt, mert a kolbász nem volt megfűszerezve. Ezt ők biztos szeretik de mi nem ezekhez az ízekhez szoktunk Mo-on.
Tovább mentünk és a világzene napjába csöppentünk a téren. Az egyik sátorban éppen egy Ázsiai énekes dalolt, a másik sátorban ami úgy láttam, hogy a helyi önkormányzat sátra volt egy táncot adott elő egy vidám színekbe öltözött társaság, miközben a hasonló bolondos ruhákba öltözött zenekar kísérte. Nekem tetszett.
A nagy színpadon pedig épp egy Afrikából érkezett együttes játszott, főleg dobon. Az esős idő miatt nem voltak túl sokan és a közönség nem volt nagyon lelkes.
Hazafelé a belvároson keresztül sétáltunk a folyóig.
Itt a kiskacsák némi eleség reményében beálltak pózolni.
De amikor látták, hogy csak fotó készül, kaja semmi, akkor gyorsan meggondolták magukat.
Vasárnap viszont esett az eső, ami a rendezvény látogatottságának nem tett jót. Bár mi jobban szeretjük ha nincsen tömeg, így kimentünk a zárónapon megnézni mi is történik.
A folyón éppen egy hajó halad el amikor odaértünk a hídhoz.
Tovább mentünk és a világzene napjába csöppentünk a téren. Az egyik sátorban éppen egy Ázsiai énekes dalolt, a másik sátorban ami úgy láttam, hogy a helyi önkormányzat sátra volt egy táncot adott elő egy vidám színekbe öltözött társaság, miközben a hasonló bolondos ruhákba öltözött zenekar kísérte. Nekem tetszett.
A nagy színpadon pedig épp egy Afrikából érkezett együttes játszott, főleg dobon. Az esős idő miatt nem voltak túl sokan és a közönség nem volt nagyon lelkes.
Hazafelé a belvároson keresztül sétáltunk a folyóig.
Itt a kiskacsák némi eleség reményében beálltak pózolni.
De amikor látták, hogy csak fotó készül, kaja semmi, akkor gyorsan meggondolták magukat.
2012. július 6., péntek
Esik
Tegnap ismét lefényképeztem a serdülő lúdjaimat, akik azóta is minden reggel várják, hogy érkezzek a kajával.
Ma reggel nem volt szerencséjük mert annyira szakad az eső, hogy nem mentem hozzájuk. Az ennivalójuk elő van készítve, ha eláll az eső akkor kisétálok hozzájuk de egyelőre erre esélyt sem látok.
Tegnap voltam a bankban és meglepődve láttam, hogy ezen a szombaton nyitva tartanak. Nem értettem, hogy miben különbözik ez a szombat a többitől, de ma reggel láttam egy linket, hogy holnap azaz szombaton megérkezik az Olimpiai láng Cambridge-be. Talán ez lehet az oka.
A program kiírás:
2012. július 3., kedd
Newmarket
Szombaton dolgoztam, párom itthon dolgozott egész nap. Vasárnap pedig azt terveztük, hogy megnézünk egy használt autót ismét a közeli Newmarket-ben. Vonattal a távolság 20 perc csupán, de vasárnap ritka a járat és így a 13 órás indulás mellett döntöttünk. Besétáltunk a városig, elmentünk a Primark-ba, mert szombaton rám szóltak a hotelben, hogy többször ne menjek farmer nadrágban, így fekete nadrág után kellett nézni. Van egy fekete nadrágom, de azt interjúkra tartogatom nem akartam takarításhoz felvenni.
A Primark-ban lévő nadrágok közül csak a 14 GBP árú tetszett ami lenvászonból volt, de ennek sokalltam az árát. Végül a rák kutatást támogató charity shop-ban találtam 6 GBP-ért egy jó állapotban lévő fekete nadrágot. Megvettem.
Onnan kisétáltunk a vasútállomásra, közben láttuk a "run for life" Cambridge-i jótékonysági rendezvényét, ahol rengeteg nő sétált és futott a mellrák elleni küzdelmet támogatva rózsaszínben. Itt nagyon könnyű rávenni az embereket arra, hogy adományozzanak, hogy önkéntes munkát végezzenek vagy hasonló megmozdulásokkal segítsék a jó ügyeket.
Az állomáson miközben vártunk a vonatra habos forró csokoládét ittunk. Meg is jegyeztem, hogy ez az első kávézás szerű élményünk itt a UK-ben. Pedig már 4 hónapja vagyunk itt. De eddig pazarlásnak ítéltem meg azt ha veszek egy kávét 2 GBP-ért, mert munkanélküli vagyok. Pedig nagyon sokszor nagy volt a kísértés de megtudtam állni. Most, hogy van egy kevés keresetem úgy éreztem belefér egy forró csoki. A vonat megérkezett és nemsoká Newmarketben is voltunk. Az autó 6 perc séta távolságban volt. Párom megnézte, de döntést csak jövő hét végén hoz majd amikor egy másik autót is megtudtunk majd nézni egy kicsit távolabb. A vonatunk kicsit később jött visszafelé ezért sétáltunk egyet a kisvárosban. A nyugdíjasok éppen játszottak valamilyen bocsához hasonló labdajátékot. A csapatok egymással szemben álltak és volt aki színes udvari bolond sapkát viselt, volt aki korona félét. Mókásan néztek ki. Nem tudom elképzelni a magyar nyugdíjasokat egy ilyen klubban, pedig jó lenne.
Newmarket főutcája.
A Jockey Club előtt Hyperion angol telivér szobra. Newmarket a lóversenyzés és lótenyésztésről is híres.
A város szélén található az angol nemzeti ménesbirtok.
A hátsó ajtónál gyönyörű ámpolnás csüngő begóniák voltak kiakasztva. Ez is megér egy fotót.
Láttuk a Clock Towert.
A Primark-ban lévő nadrágok közül csak a 14 GBP árú tetszett ami lenvászonból volt, de ennek sokalltam az árát. Végül a rák kutatást támogató charity shop-ban találtam 6 GBP-ért egy jó állapotban lévő fekete nadrágot. Megvettem.
Onnan kisétáltunk a vasútállomásra, közben láttuk a "run for life" Cambridge-i jótékonysági rendezvényét, ahol rengeteg nő sétált és futott a mellrák elleni küzdelmet támogatva rózsaszínben. Itt nagyon könnyű rávenni az embereket arra, hogy adományozzanak, hogy önkéntes munkát végezzenek vagy hasonló megmozdulásokkal segítsék a jó ügyeket.
Newmarket főutcája.
A Jockey Club előtt Hyperion angol telivér szobra. Newmarket a lóversenyzés és lótenyésztésről is híres.
A város szélén található az angol nemzeti ménesbirtok.
Láttuk a Clock Towert.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)