Megtört a jég?

Az úgy kezdődött, hogy regisztráltam egy cambridge-i takarító ügynökség weboldalára, mint oly sok másik weboldalra is azelőtt. Váratlanul ért, hogy innen választ is kaptam, mégpedig, hogy interjúra készítsem elő a dokumentumaim másolatait, fényképes igazolványt, a referenciáim elérhetőségét. Szerdai napra beszéltük meg a találkozást de nem az Ő irodájukban hanem a mi lakásunkon. Ezt furcsálltam, de nyilván látni szeretnék, hogy aki takarítást fog vállalni az maga is rendezett és tiszta körülmények között él. Előző nap mindent A-Z-ig kitakarítottunk. Mire aznap reggel jött egy sms, hogy sajnos nem lesz jó a megbeszélt időpont, tegyük át holnapra. Ezért egy teljes napig fenn kellett tartani még a pedáns rendet és egy olyan lakás látszatát ahol emberek biztosan nem élnek. Nem volt egyszerű.

De másnap megérkezett a hölgy és 20 perc után távozott azzal, hogy ha leellenőrizték a referenciáimat akkor fognak küldeni címeket és elérhetőségeket. Ezután majd nekem kell az ügyfelekkel időpontot egyeztetnem, személyesen felkeresni őket és felmérni az igényeket majd megállapodni velük a takarítás díjában, szerződést kötni és menedzselni továbbiakban a vállalkozást stb. Szóval önfoglalkoztatóként regisztráltunk, a heti 2,5 GBP-s NI Biztosítás díját kell majd (jelenlegi tudásom szerint) megfizetni és évente a 7500 GBP-s jövedelemhatárig elvileg adómentes a jövedelem. E felett pedig 20% adót kell majd befizetni. Egy nap telt el a találkozó után és megkaptam az elő három címet. Mind hárommal még aznap le is egyeztettem sms-ben, hogy mikor fogok velük találkozni.

Tegnap találkoztam az első hölggyel, Lousia-val. Az új építésű lakópark a lakásunktól 20 perc sétára található és itt egy sorház jellegű emeletes + tetőtér beépítéses, nappali + 4 hálós takaros házikót találtam.
A házat 5 fiatal (25-30 év körüli személy) osztja meg és a közös helyiségek, konyha- fürdő és nappali takarításáról lenne szó. Minden kérdésemet rendszerezve és kinyomtatva vittem, így nem volt gond, hogy valamit elfelejtek megkérdezi. A minimálbérnél magasabb 8 GBP-s órabérben állapodtunk meg. Nem alkudoztak. Nagyon kedvesek voltak és csütörtökre beszéltük meg, hogy kezdhetek. Kaptam kulcsot, így ha ők nem lesznek otthon akkor is bejuthassak a lakásba. Ma pedig este 6 órára megyek, szintén ebbe a lakóparkba egy másik hölgyhöz, vasalni és takarítani. Ez lesz az első alkalom. Kíváncsi vagyok milyen lesz.
Hétfőn egy 30 perces busztávolságra lévő családhoz mennék a szomszédos településre. Ezt már csak 10 GBP-s órabérét vállalnám, mert a napijegy 3,70 GBP lenne. Kíváncsi vagyok, hogy ezt elfogadják-e vagy sokallni fogják vajon?

Felcsillant a remény, hogy ebben a lakóparkban esetleg több munkám is lehetne és beindul valami amire  eddig  csak vártam. Viszont párom is túl van egy állásinterjún és a telefonos interjú után szeretnék ha pénteken Londonban találkozna a négy cégvezetővel. A munka viszont Budapesten lenne. Novembertől kellene kezdenie. Így lehetséges, hogy egy hónap múlva elindulunk haza. Ez persze majd azon múlik, hogyan sikerül a pénteki nap és megegyeznek-e az elvárásaik vagy érkezik-e jobb ajánlat Cambridge-ből, mert Londonban nem szeretnénk élni.

Szombaton párom volt kollégájával és a feleségével egy pubban söröztünk, majd egy indiai étteremben vacsoráztunk. Nagyon jól érzetük magunkat. Most volt az első alkalom, hogy nem éreztem magam kellemetlenül az angol nyelvi nehézségek miatt. Párom kollégája amerikai, felesége német, de anyanyelvi szinten beszél angolul. Legközelebb az olasz étteremben fogunk majd találkozni a folyóparton.

Párom barátja még itt tartózkodik nálunk jelenleg. Holnap hajnalban indul haza. Sajnálom, hogy nem sikerült állást találnia. Angolul, németül, oroszul és japánul is beszél. Felsőfokú vendéglátóipari végzettsége van, de személygépkocsi értékesítőként is bizonyított már. Jó humorú, beszédes, barátságos. Ötven éven felül van, de 10 évet letagadhatna. Most nem tudom mit gondoljak magamban ezek után arról, hogy Angliában van-e negatív diszkrimináció (korra, nemre, nemzetiségre vonatkozóan) vagy sem. Mi a probléma? Túlképzett? Túlkoros? Vagy csak éppen nem volt szerencséje? Hihetetlen számomra, hogy nem érkezett ajánlata...

Egy hét munka nélkül

Egy hete fejezte be párom végleg a munkát az előző cégnél. Azóta sok ügynök hívta, de szeretett volna pihenni egy kicsit a feszített munkatempó után. Megértem. Annyi minden történt velünk az elmúlt 6 hónapban, rengeteg bizonytalanság volt benne és stressz.  Ezen a héten ezért hiába csörgött a telefon.
Jelenleg párom barátja is itt van velünk, mert Magyarországon nehéz munkát találni és 50 éven felül ez fokozottan igaz. Ő legalább 5 nyelvet beszél magabiztosan és néhányat még jól, mégsem nyitott rá a magyar munkaerőpiac. Szóval most itt hárman próbálkozunk feltérképezni a lehetőségeinket. Mindenki a netet bújja, vagy éppen a városban az ügynökségeket járjuk körbe...

Nálam jelentkezett egy houskeepereket közvetítő ügynökség és az eddigiekkel ellentétben szerdán a találkozóra nem nekem kell majd elmennem az irodájukba, hanem ők jönnek "családlátogatásra". Feltérképezik a körülményeket, hogy hol élünk és gondolom megnézik mekkora rend és tisztaság van a lakásban, különös tekintettel a kritikus pontokra (fürdő, wc, konyha). Szóval holnapi napon várjuk őket.
Remélem nem rettennek majd meg és vonnak le rám nézve kedvezőtlen következtetéseket a felfújható gumimatractól (ami az ágyunk) és a puritán berendezésű lakás látványától.

Egyik nap történt még velünk egy incidens amit muszáj leírnom mert ilyen még sosem történt velünk...
Hazafelé sétáltunk már hárman a városból amikor a dugóban valaki az autója ablakán kidobott egy üres petpalackot. Párom barátja odament a kocsihoz amiben egy arab család utazott és rendre intette, hogy nem kéne szemetelni és szedje össze a kidobott cuccot. Mire a kocsiban tanakodtak, hogy mi történt, mint kiderült a két szülő nem is tudott róla, hogy a gyermek hátulról dobálja az ablakon a cuccot az utcára. De kiszállni senki sem akart a kocsiból annak összeszedésére. Én már magára hagytam volna a családot, hogy beszéljék meg egymás között, ki és miben hibázott, de Balázs csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy szálljon ki és szedje össze a szemetet valaki. Elküldték a dolgára, hogy most már fejezze be... Mire azt a hibát követte el, hogy felmutatta a középső ujját. A fiatalember olyan haragra gerjedt, hogy kitépte magát a kocsiból és üvöltve közelített Balázs felé.
Én kiabáltam, hogy sajnáljuk. Párom üvöltött rá, hogy nyugodjon le, de gyorsan odaért. Ott még egy kis kakaskodás volt, farkasszemet néztek mérgesen, de szerintem látva, hogy Ő egy fejjel alacsonyabb és Balázs részéről további provokáció nem érkezik felé mérgesen visszaszállt a kocsijába. Nekem még percekkel később is remegett a lábam. Egyáltalán nem vagyok az ilyen helyzetekre felkészülve. Konfliktuskerülő vagyok.


Vasárnap találkoztunk Zoltánnal, aki volt kollégája Viktornak. Azt ajánlotta, hogy mielőtt hazamennénk feltétlenül meg kell kóstolnunk a Sunday roast-ot a pubban. Szerinte ez a leglaktatóbb és a legváltozatosabb köret összeállítás ebben a pubban. Hallgattunk rá és bár nem olyan volt mint amire számítottunk, de azért megérte az árát. Az elmaradhatatlan epres-lime-os ciderrel így nézett ki.

Ebben a Golden Hind nevű cambridge-i pubban.

Szombat

Hétvége. Későn keltünk fel és terveztük, hogy meglátogatunk egy ingyenesen megtekinthető múzeumot. Hármat is találtam negyven perc séta távolságban.

Gyaloghídon át vezetett utunk, amin csak kerékpárral és gyalogosan lehet áthaladni. Otthon a Nagykőrösi út felett is nagyon hiányzik egy ilyen. 

A híd közepén pihenőt alakítottak ki. 

A híd túloldalán bementünk a Tescóba egy jégkrémért. Onnan tovább a Grafton üzletközpont felé mentünk, ahol megszomjaztunk. Vettünk hűtött üdítőt és mivel elfáradtunk árnyas fák alatt piknikeztünk egyet. 

Ezután a belvárosban sétáltunk és egy szájharmonikás utcazenész muzsikáját hallgattuk. 

Egy esküvői Rolls Royce-t is láttunk. 

A folyó parton sétáltunk és a punting (laposfenekű csónak) dugóval szembesültünk. 

Az egyik csónakban leánybúcsú volt.

Egy WV bogár is parkolt az úton, amit rendszeresen szoktam látni. Timi barátnőmnek biztosan tetszene. 

Almazöld színű vajszínű bőr ülésekkel. Kívül-belül nagyon szép állapotban van. 

Este 6 órára értünk haza. Halat sütöttem, rizs körettel és egy gyömbérsörrel fogyasztottuk el. 

Szép nap volt, de a múzeum látogatás elmaradt. 

Otthon voltunk

Mielőtt elindultunk volna haza a nemzetközi áruk boltjában találtam túró rudit. Bár az ára borsos (68 p) azaz 250 Ft/db körül volt, de párom kollégáinak meg kellett kóstolni. Kötelező. Ízlett is nekik, bár volt aki különlegesebb desszertre gondolt, pontosabban egy jobb minőségű csokoládéval bevont édességre. Igen, azt hiszem el kell ismernünk, hogy a felhasznált étbevonó massza nem hasonlít a Belga csokoládéhoz. De mi ettől függetlenül szeretjük. 

Csütörtökön este autóval indultunk Cambridge-ből Mo-ra. Az autót otthon hagytuk és repülővel jöttünk vissza.

 

Éjfélre vettünk jegyet a Doverből- Dunkerque-be közlekedő kompra, mert így kedvezményes (39 GBP) áron át lehetett jutni egy személy gépkocsinak és 2 embernek. 11 óra előtt odaértünk, így a korábbi kompra is felszállhattunk. Egy órát nyertünk itt. Az idő eltolódás miatt azonban egy órát veszítettünk is. Kb. 1800 km utat terveztünk, de mivel kicsit eltévedtünk Belgiumban 100-120 km-el hosszabb lett az út. Szombat hajnalban érkeztünk meg Magyarországra. Sokszor megálltunk parkolókban és benzinkutak mellett egy-egy órát aludni, tankolni, vagy éppen autópálya matricát venni. Az itthon töltött egy hét alatt sok-sok baráttal és rokonnal találkoztunk, de sajnos nem mindenkivel. Tudomásul kell vennünk, hogy egy hét nem elég erre. De most ennyi jutott és ez is feltöltött elegendő energiával a következő hónapokra. 

Siófok (Arany part): 

Badacsony:  

Visegrád (Z-Club találkozó)

 

Voltunk Mezőtúron, Bicskén, Budapesten, Csabdin, Visegrádon, Siófokon, Fonyódon, Badacsonyban. Az úton kétszer is szólt a rádióban a Kistehén zenekar egyik száma, aminek a szövege pont találó volt...

Ezt is elviszem magammal...

" viszem a régen kihízott nacim 

viszem a kelet-német származású macim

ezernyi véglet közül a köztest

...

Ezt is elviszem magammal.

Viszem a tutit viszem a gagyit...

megannyi némán lehúzott évet...

...

viszem a bölcsit viszem a temetőt....

kicsit a nyarat kicsit a telet....

Ezt is elviszem magammal...

apuka titkát anyuka aranyát

elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát

viszem a Marcsit viszem a Karcsit 

elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit

viszek egy búval bevetett földet

viszem a pirosat a fehéret a zöldet

elviszem ezt is elviszem azt is

viszem a jófiút de elviszem a f...t is

Ezt is elviszem magammal...

viszem a bankot viszem a pálmát

elviszem minden igaz magyar ember álmát

viszek egy csontig lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet viszek egy májat

viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán beszopott mesét

viszem a legesleges legutolsó esélyt

ki tudja, lesz-e búcsúzni időm

viszem a Duna-parton levetetett cipőm

mit bánom úgyis elviszem lazán

elviszem gond nélkül a hátamon a hazám

aki ma büntet az holnap lövet

viszek egy mindig újra föl-földobott követ

Ezt is elviszem magammal..."

Hétfőn délben indult vissza a repülőnk. A Kö-ki terminálig kisétáltunk és onnan busszal mentünk a repülőtérre. A repülés 2.10 perc volt Lutonig, de ott várni kellett a 3 órakor Cambridge-be induló buszra. A buszon olyan hidegre volt állítva a légkondi, hogy majdnem megfagytunk, de másfél óra fagyoskodás után valaki végül vette a bátorságot és szólt a sofőrnek, hogy ne hűtsön tovább. Többen tapsoltak örömükben. Két órás út után végül Cambridge belvárosában voltunk. Az idő gyönyörű volt. Pont ideális arra a 30 perces sétára amíg a lakásig értünk. 

Kedden párom beadja a felmondását és az egy hét felmondási idő után keres valami új, nyugodtabb és kevesebb éjjeli ügyelettel járó munkát. Ez a terv egyelőre.