Egy hét munka nélkül

Egy hete fejezte be párom végleg a munkát az előző cégnél. Azóta sok ügynök hívta, de szeretett volna pihenni egy kicsit a feszített munkatempó után. Megértem. Annyi minden történt velünk az elmúlt 6 hónapban, rengeteg bizonytalanság volt benne és stressz.  Ezen a héten ezért hiába csörgött a telefon.
Jelenleg párom barátja is itt van velünk, mert Magyarországon nehéz munkát találni és 50 éven felül ez fokozottan igaz. Ő legalább 5 nyelvet beszél magabiztosan és néhányat még jól, mégsem nyitott rá a magyar munkaerőpiac. Szóval most itt hárman próbálkozunk feltérképezni a lehetőségeinket. Mindenki a netet bújja, vagy éppen a városban az ügynökségeket járjuk körbe...

Nálam jelentkezett egy houskeepereket közvetítő ügynökség és az eddigiekkel ellentétben szerdán a találkozóra nem nekem kell majd elmennem az irodájukba, hanem ők jönnek "családlátogatásra". Feltérképezik a körülményeket, hogy hol élünk és gondolom megnézik mekkora rend és tisztaság van a lakásban, különös tekintettel a kritikus pontokra (fürdő, wc, konyha). Szóval holnapi napon várjuk őket.
Remélem nem rettennek majd meg és vonnak le rám nézve kedvezőtlen következtetéseket a felfújható gumimatractól (ami az ágyunk) és a puritán berendezésű lakás látványától.

Egyik nap történt még velünk egy incidens amit muszáj leírnom mert ilyen még sosem történt velünk...
Hazafelé sétáltunk már hárman a városból amikor a dugóban valaki az autója ablakán kidobott egy üres petpalackot. Párom barátja odament a kocsihoz amiben egy arab család utazott és rendre intette, hogy nem kéne szemetelni és szedje össze a kidobott cuccot. Mire a kocsiban tanakodtak, hogy mi történt, mint kiderült a két szülő nem is tudott róla, hogy a gyermek hátulról dobálja az ablakon a cuccot az utcára. De kiszállni senki sem akart a kocsiból annak összeszedésére. Én már magára hagytam volna a családot, hogy beszéljék meg egymás között, ki és miben hibázott, de Balázs csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy szálljon ki és szedje össze a szemetet valaki. Elküldték a dolgára, hogy most már fejezze be... Mire azt a hibát követte el, hogy felmutatta a középső ujját. A fiatalember olyan haragra gerjedt, hogy kitépte magát a kocsiból és üvöltve közelített Balázs felé.
Én kiabáltam, hogy sajnáljuk. Párom üvöltött rá, hogy nyugodjon le, de gyorsan odaért. Ott még egy kis kakaskodás volt, farkasszemet néztek mérgesen, de szerintem látva, hogy Ő egy fejjel alacsonyabb és Balázs részéről további provokáció nem érkezik felé mérgesen visszaszállt a kocsijába. Nekem még percekkel később is remegett a lábam. Egyáltalán nem vagyok az ilyen helyzetekre felkészülve. Konfliktuskerülő vagyok.


Vasárnap találkoztunk Zoltánnal, aki volt kollégája Viktornak. Azt ajánlotta, hogy mielőtt hazamennénk feltétlenül meg kell kóstolnunk a Sunday roast-ot a pubban. Szerinte ez a leglaktatóbb és a legváltozatosabb köret összeállítás ebben a pubban. Hallgattunk rá és bár nem olyan volt mint amire számítottunk, de azért megérte az árát. Az elmaradhatatlan epres-lime-os ciderrel így nézett ki.

Ebben a Golden Hind nevű cambridge-i pubban.