Otthon voltunk

Mielőtt elindultunk volna haza a nemzetközi áruk boltjában találtam túró rudit. Bár az ára borsos (68 p) azaz 250 Ft/db körül volt, de párom kollégáinak meg kellett kóstolni. Kötelező. Ízlett is nekik, bár volt aki különlegesebb desszertre gondolt, pontosabban egy jobb minőségű csokoládéval bevont édességre. Igen, azt hiszem el kell ismernünk, hogy a felhasznált étbevonó massza nem hasonlít a Belga csokoládéhoz. De mi ettől függetlenül szeretjük. 

Csütörtökön este autóval indultunk Cambridge-ből Mo-ra. Az autót otthon hagytuk és repülővel jöttünk vissza.

 

Éjfélre vettünk jegyet a Doverből- Dunkerque-be közlekedő kompra, mert így kedvezményes (39 GBP) áron át lehetett jutni egy személy gépkocsinak és 2 embernek. 11 óra előtt odaértünk, így a korábbi kompra is felszállhattunk. Egy órát nyertünk itt. Az idő eltolódás miatt azonban egy órát veszítettünk is. Kb. 1800 km utat terveztünk, de mivel kicsit eltévedtünk Belgiumban 100-120 km-el hosszabb lett az út. Szombat hajnalban érkeztünk meg Magyarországra. Sokszor megálltunk parkolókban és benzinkutak mellett egy-egy órát aludni, tankolni, vagy éppen autópálya matricát venni. Az itthon töltött egy hét alatt sok-sok baráttal és rokonnal találkoztunk, de sajnos nem mindenkivel. Tudomásul kell vennünk, hogy egy hét nem elég erre. De most ennyi jutott és ez is feltöltött elegendő energiával a következő hónapokra. 

Siófok (Arany part): 

Badacsony:  

Visegrád (Z-Club találkozó)

 

Voltunk Mezőtúron, Bicskén, Budapesten, Csabdin, Visegrádon, Siófokon, Fonyódon, Badacsonyban. Az úton kétszer is szólt a rádióban a Kistehén zenekar egyik száma, aminek a szövege pont találó volt...

Ezt is elviszem magammal...

" viszem a régen kihízott nacim 

viszem a kelet-német származású macim

ezernyi véglet közül a köztest

...

Ezt is elviszem magammal.

Viszem a tutit viszem a gagyit...

megannyi némán lehúzott évet...

...

viszem a bölcsit viszem a temetőt....

kicsit a nyarat kicsit a telet....

Ezt is elviszem magammal...

apuka titkát anyuka aranyát

elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát

viszem a Marcsit viszem a Karcsit 

elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit

viszek egy búval bevetett földet

viszem a pirosat a fehéret a zöldet

elviszem ezt is elviszem azt is

viszem a jófiút de elviszem a f...t is

Ezt is elviszem magammal...

viszem a bankot viszem a pálmát

elviszem minden igaz magyar ember álmát

viszek egy csontig lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet viszek egy májat

viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán beszopott mesét

viszem a legesleges legutolsó esélyt

ki tudja, lesz-e búcsúzni időm

viszem a Duna-parton levetetett cipőm

mit bánom úgyis elviszem lazán

elviszem gond nélkül a hátamon a hazám

aki ma büntet az holnap lövet

viszek egy mindig újra föl-földobott követ

Ezt is elviszem magammal..."

Hétfőn délben indult vissza a repülőnk. A Kö-ki terminálig kisétáltunk és onnan busszal mentünk a repülőtérre. A repülés 2.10 perc volt Lutonig, de ott várni kellett a 3 órakor Cambridge-be induló buszra. A buszon olyan hidegre volt állítva a légkondi, hogy majdnem megfagytunk, de másfél óra fagyoskodás után valaki végül vette a bátorságot és szólt a sofőrnek, hogy ne hűtsön tovább. Többen tapsoltak örömükben. Két órás út után végül Cambridge belvárosában voltunk. Az idő gyönyörű volt. Pont ideális arra a 30 perces sétára amíg a lakásig értünk. 

Kedden párom beadja a felmondását és az egy hét felmondási idő után keres valami új, nyugodtabb és kevesebb éjjeli ügyelettel járó munkát. Ez a terv egyelőre.