Vasárnap kirándulni voltunk St. Alban's-ban. Egy itt élő magyar barátunkat látogattuk meg. Rosszul indult a nap mert reggel egy óra alatt sem értünk ki a vasútállomásra gyalog és lekéstük a vonatot. Kb. 30 másodperccel kellett volna gyorsabbnak lennünk, mert a vonat végének még tudtunk integetni. De végül odaértünk. London King's Cross-on kellett átszállnunk egy másik vonatra. Londonig a vonat dugig tele volt, csak állni tudtunk az 50 perces úton. Ez nem is volt probléma, de egy kb 8 hónapos terhes nőnek is állni kellett, miközben a férfiak körülötte ültek. Szám szerint 8-an, 5 méteres körzeten belül. Ez nagyon felháborított. Volt aki úgy tett mintha aludna, volt aki belemerült az újságolvasásba. Aztán kb 25 perc után valaki a vagon közepéről észbe kapott és végre felállt.
A King's Cross már olimpiai lázban ég. London többi részét nem láttuk.
Amikor odaértünk akkor nagyon jól éreztük magunkat. Finomat ettünk és ittunk egy pubban gyömbérsört, ami kitűnő ital. Megnéztük a katedrálist és egy tó partján fagyiztunk. Szóval semmi sem hiányzott a kikapcsolódásunkhoz, még a csodás idő sem.
Mennyezet:
A kisváros házai:
Este jól elfáradva értünk Cambridge-be, azzal a tudattal, hogy másnap dolgozni kell. Ez nem volt annyira kellemes érzés. Hazafelé is egy órát kellett sétálni, de már más útvonalon mentünk. Lefényképeztünk egy erősen túldíszített házat, ami Erzsébet királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából lett feldíszítve még, de gondolom jó lesz most már az Olimpiára is...
Aztán eljött a hétfő:
Sajnos nézeteltérésem támadt a főnöknőmmel, mert szinte minden nap 2 órát túlórázom, de ezt nem fizették ki. Csak 6 órát fizetnek akkor is ha sokkal többet vagyok bent. Mikor ezt szóvá tettem, akkor hivatkozott a fél óra ebédidő levonására és ragaszkodott az igazához, hogy akkor sem fogják kifizetni számomra a horribilis összegű 6 GBP-s órabért. Semmi probléma- mondtam a főnöknőnek, akkor többször nem túlórázom. Minden nap hazamegyek a ledolgozott 6 óra munka után.
Na, azt nem lehet.- mondta. 6 emberből 3 kilépett és ketten dolgozunk már 6 ember helyett, mert valaki szabadságon van, szóval van amikor 70 szobát takarítunk ki ketten. Ez nem megy 6 óra alatt és majdnem négykézláb megyek haza a fáradtságtól. Így is felületesen takarítunk, kevés az idő ennyi szobára. Reggel 7.20-kor indulok, este 7 órakor érek haza, de mégis csak 6 órát dolgozom papíron és ami fontosabb, 6 órát fizetnek ki.
Új kolléga nem jelentkezik, nem olyan népszerű ez a munka, de most már értem, hogy miért.
Délutánra végül azt mondta, hogy át lesz utalva 3 óra túlóra a következő fizetésemmel. De mivel berágott rám, gondolom az angolok még reklamálni is finomabban tudnak mint én, szóval ma két kolléga kapott 4-4 szoba takarítani valót, nekem jutott 20 szoba. Azért voltunk hárman, mert visszajött a szabadságról egy lány. Persze nem vettem észre az összefüggést a tegnapi konfliktusunk és a mai munkabeosztás között. :)
Kértem a többieket, hogyha befejezik a munkát akkor segítsenek nekem. Nagyon rendes volt mindenki, még a recepciós fiú is feljött az emeletre és lehúzta az ágyneműket, hogy ennyivel kevesebb legyen a munkám.
Végül a főnöknő is feljött és próbált barátkozni, kérdezte, hogy milyen állatot tartok otthon és már éppen azt hittem, hogy milyen jó fej ez a nő és félreismertem teljesen, mire végeztünk a munkával.
Lementem, aláírtam a jelenléti ívet, hogy kettőkor végeztem. Hallottam, hogy morog valamit az orra alatt Ann a főnöknő, de nem értettem, gondoltam nem nekem címzi a mondanivalóját. De nekem szánta, mint később kiderült, mert a recepciós fiú volt olyan kedves és megvédett, hogy 9 órától dolgoztam ma és nem későbbtől. Mint kiderült, azt mormogta, hogy én azt az időpontot írom be a jelenléti ívre amikor megérkezem, de ez nem számít. Attól az időponttól számít a munkavégzés amikor a munkát elkezdem.
De én valóban 9-kor kezdek dolgozni minden nap. Szóval megint meg akart spórolni a szállodának egy fél órát. Az is 3 GBP. Nehogy már miattam tönkremenjen a Travelodge hotel hálózat. Azt én sem venném a szívemre.
Olyan ideges lett amikor ezt a kolléga kimondta a védőbeszédét, hogy a holnapi munkanapomat ki akarta húzni. De véletlenül egy sorral alattam Jess-nek húzta ki a munkanapját. Mikor ezt láttam, akkor szóltam Neki, hogy " vigyázz Ann, mert Jess-nek húztad ki a napját, aki ma jött vissza két hét után a nyaralásból."
Nem vállalta fel a tévedését, mondta, hogy szándékosan Jess-t akarta ismét szabadnapra küldeni. Teljesen logikus, hiszen ma jött vissza két hét után, hát így már biztos elfáradt ma, szüksége van ismét egy nap pihenésre.
Szerencsére Jess még ott volt és mikor meghallotta, hogy róla beszélünk, akkor rákérdezett, hogy "Ann, most éppen az én holnapi munkaidő beosztásomról van szó? "
Igen, igen. - felelte Ann, holnap szabadnapos leszel.
Jess kicsit csodálkozott, de tudomásul vette.
Aztán még utolsó próbálkozásként felhívta a főnöknő az ügynökséget akik szokták küldeni az új kollégákat. Engem is ők küldtek. Azzal csapta le a kagylót csalódottan, hogy "nincs új ember."
Gondolom, ha lenne, akkor már holnaptól nem is kéne mennem dolgozni, de így nem tudnak nélkülözni, el kell, hogy viseljenek ideig-óráig.
Szóval az elmúlt két nap eseményeiből ítélve nem lesz hosszútávú ez a munkahely. Nem tudom, hogy ezzel én veszítek többet vagy ők, de annak ellenére, hogy nincs ember és hangsúlyozták, hogy mennyire elégedettek a munkámmal. elég furcsa, hogy a túlóráim kifizetése ellen kézzel-lábbal tiltakoznak. Méltánytalannak érzem ezt az egészet, bár Magyarországon találkoztam már ezzel, de azt hittem ez egy korrektebb ország. Főleg mivel részmunkaidőbe vagyok felvéve, órabérre, nem alkalmazottként, hanem self-employee (önfoglalkoztatóként). Remélem, hogy fogok találni egy újabb munkahelyet és gyorsan válthatok.
Egyelőre nehéz nekem itt és csalódott vagyok kicsit.
