Megérkezés

Hajnali kettőkor keltünk és gyors készülődés után a négy kisebb-nagyobb bőrönddel és egy hátizsákkal elindultunk a Cambridge központjában lévő Luton felé közlekedő busz állomása felé.
Néhány dolgot kényszerültünk otthagyni a lakásban (paplanok, párnák, vágódeszka és sodrófa, egyéb konyhai eszközök... Ezeket is sajnáltam, de jobban sajnáltam a szép kis lakást és a nyugodt kisvárost otthagyni. De hajnalban ez eszembe sem jutott. Az álmosság és a koncentrálás a hazaútra most elnyomta ezeket a gondolatokat.

A hazatérésünk gyors volt és probléma mentes.
Azóta itthon vagyunk.

Párom november 6-án kezd majd el dolgozni, én hétfőn megyek az első állásinterjúra.

Azt, hogy elindultunk 8 hónappal ezelőtt egyáltalán nem bánjuk, ma is ezt tennénk. Ez egy olyan tapasztalat volt amit mindenkinek ajánlani tudok. Nehézségeivel együtt is megérte kipróbálni milyen Angliában élni.
Egy éve azt sem hittem volna, hogy egy hosszú hétvégére eljutok valamikor Cambridge-be. Tervben sem volt. Az élet kiszámíthatatlan és minden folyamatosan változik, ahogy változunk mi is megállás nélkül.
Azt, hogy végleg itthon maradunk, nem állíthatjuk. Vannak terveink egyelőre még Európán belül és lehet, hogy a jövőben újra elindulunk. Ha így lesz, akkor folytatni fogom a történetet.


Az utolsó őszi képeink Cambridge és környékéről:

Haza megyünk

Végül megszületett a döntés. Hosszú beszélgetések és hosszútávú terveink és lehetőségeink megvitatása után párom elfogadta a budapesti állást.

Nem mondom, hogy nem sajnálom, hogy véget ér ez a 8 hónapos kaland. Nagyon sajnálom, hogy nem sétálhatok többé a Sience Park kertjében, a tavak körül és, hogy jövőre amikor a lúdjaim majd visszatérnek tavasszal már nem leszünk itt. Sajnálom a Cam folyót is és a várost úgy ahogy van a kerékpárútjaival, a gyaloghídjaival a sok-sok fával és virággal, hiányozni fog.
Arról már nem is beszélek, hogy az elmúlt hónapban kialakult hét háztartás ahol dolgozhattam, nagyon megszerettem és sajnálom őket itt hagyni. Amikor ezekre a dolgokra gondoltam tegnap akkor már két alkalommal el is sírtam magam. Szóval bármennyire is várom, hogy otthon legyek újra és a barátaimmal és rokonaimmal, testvéremmel találkozhassak, amit itt hagyunk az fáj.

Repjegyünk a jövő hét végére szól. Remélem addig sikerül minden szükséges dolgot elvégeznünk. Az albérlet visszaadásától a bútorok eladásán keresztül a banki ügyintézésig mindent...

Még a jövő héten el kell búcsúznunk talán három embertől, akik itt közel kerültek hozzánk. Ez sem lesz egyszerű.

Ezen a hétvégén  a Grafton Centerben magyar nemzetiségi napok vannak. Tegnap megnéztük a néptáncosokat és láttuk a kürtöskalácsost is. Sajnos egyéb magyar ételekkel és italokkal nem találkoztunk, pedig be volt ígérve bor is. Lehet, hogy az ma lesz programon.

Szombati pihenés

Ma elmentünk párom volt kollégájához, aki amerikai és a feleségéhez aki német származású. Elmúlt hétvégén mi láttuk őket vendégül. Akkor egy közeli pubban ebédeltünk, azután itthon túrós palacsintát készítettünk amit vanília fagylalttal, tejszínhabbal, málnával és csokipasztillával tálaltunk. Erre válaszként kaptuk a meghívást erre a hétvégére, ahol amerikai palacsintát készítettek nekünk. Juharsziruppal és áfonyával, banánnal, különböző lekvárokkal, nutellával és mogyoróvajjal kínálták. Mindenki ízlés szerint ízesítette. Teának pedig egy Németországban népszerű karamell ízesítésű fekete teát ittunk. Minden nagyon finom volt.

Ebéd után társasoztunk egy Settlers of Catan elnevezésű játékkal amit eddig nem ismertünk, de Bettína mondta, hogy Németországban nagyon népszerű játék. Biztosan nálunk is mert tegnap láttam, hogy magyar nyelvű változata megjelent nálunk, de mi nem játszunk sokszor társasjátékokat otthon sem, így elkerülte a figyelmünket. A játék is tetszett, cídert ittunk közben és nagyon jól éreztük magunkat. Biztosan írtam már előző bejegyzésemben is, hogy kezdem sajnálni, hogy most hazamegyünk. Ez az érzés ma csak erősödött bennem.

Az idő gyönyörű volt ma a városban, bár tegnap egész éjjel esett az eső, szerencsére reggel már ragyogó napsütésre ébredtünk. Jól is jött a száraz időjárás, mert 1 óra gyalog a távolság a mi Észak Cambridge-i albérletünk és a város Déli pontján lévő vendéglátónk lakása között. Ez oda-vissza két óra gyaloglást jelent, ami már meg sem kottyan nekünk így 8 hónap után, de mégis kellemesebb száraz időben a séta, mint szemerkélő esőben.

Útközben természetesen megetettük a kacsákat és hattyúkat a Cam folyót átívelő gyaloghídról. Ezt most nehezítette, hogy meglepően sok evezős volt kint a vízen. Lehet, hogy volt valamilyen rendezvény amiről illene tudnunk, de sajnos erről nincsen információnk. Nyáron egymást érték a fesztiválok, vásárok és egyéb rendezvény, szinte számon tartani sem lehetett már mindet.

Azért egy számunkra emlékezetes talán mégis eszembe jutott most. Jövő héten hétvégén péntektől- vasárnapig a Grafton centerben Magyar napok lesznek. Magyarországról érkező néptáncosok lépnek majd fel és magyar ételeket, bort, kürtöskalácsot lehet majd kóstolni stb... Mindez a Cambridge- Szeged society alapításnak 25. évfordulójának alkalmából kerül majd megrendezésre.

Döntés előtt

Nem sok időm van, mert mennem kell dolgozni az egyik házba fél óra múlva. Már van 5 ügyfelem és mindenkivel találkoztam a héten, úgy érzem az első találkozások mindig a legnehezebbek. Plusz az első takarítások amikor A-Z-ig kell egy általában (tisztelet a kivételnek) elhanyagolt állapotban lévő fürdőt és konyhát megszabadítani az évek során lerakódott vízkőtől. A víz Cambridge-ben nagyon kemény, talán még rosszabb mint Budapesten. Egy-két éves ingatlanok csaptelepei és szaniterei  is szörnyű állapotban tudnak lenni a lerakódott vízkőtől.

Az ügyfeleimről néhány szó, természetesen név nélkül, csak rövid jellemrajz, hogy körülbelül milyen családok engedhetik meg maguknak azt, hogy ne saját maguk takarítsanak itt Angliában.

1. Kis gyermekes család. Anyuka nagyon kedves és figyelmes.Új-Zélandon született, nem is értem mit keres itt. Őszintén érdeklődő és jó humorú. Főmunkaidőben dolgozik és emellett a ház takarítására már nincsen ideje. Hárman élnek itt, (apuka, anyuka és 3 éves kisfiú) kb 150 nm-es házban, ahol 3 fürdőszoba van. Elgondolkoztató, hogy tényleg ekkora térre van szüksége 3 embernek?

2. A zenész család. Hatalmas nagy ház, 3 kamaszkorú gyermekkel. Szintén három fürdőszoba, nagy nappali, kandalló, zongorával és dobokkal, minden a zene körül forog. Komolyzene, de kitüntetések, oklevelek bizonyítják, hogy nem alacsony szinten űzik a mesterséget . Talán az édesanya tanárnő lehet, de ez még nem derült ki. Anyuka nagyon kedves és művelt, gyerekek kamaszok és elkényeztetettek. A ház úgy néz ki mintha kétszáz éves lenne, minden minőségi fából van és nagyon igényes. Matt- régi hatású hajópadló mindenhol. Sok-sok kézi csomózású szőnyeg és dupla sütő rengeteg sütőtérrel a konyhában. Örülnék egy ilyen konyhának...

3. Az elesett nő. Egy csinos 35-40 éves szőke hajú hölgy, aki 10 órakor alig tud felkelni az ágyból, olyan depressziós. Okát még nem tudom. Először nem akar beengedni, de a ház mellett álló nőies kis sportos luxusautó elárulja, hogy otthon van. Aztán mikor küldök egy sms-t, hogy "itt állok a ház előtt", ajtót nyit. Kedves, de nem bírja leplezni rosszkedvét és szétszórtságát. A ház lakberendező segítségével modernül és ízlésesen berendezett, két fürdőszobás nagyon szép ház. Ez talán a legszebb otthon az öt ház közül amit eddig megismertem. Ha mégis cserélhetnék a hölggyel, bár látszólag minden rendben, mégsem tenném a jelenlegi állapota miatt. Sajnos az angolom nincs olyan szinten, hogy pár biztató szóval tudjak Neki segíteni.

4. Az egyedülálló férfi. Egy új építésű lakópark kb 70 nm-es lakásában él. Szerintem grafikus. Egy óra vasalást is kér és egy óra takarítást. Rendetlen, de javuló tendenciát mutat. Kezd odafigyelni a szemetes ürítésére és tényleg jó irányba halad. A szobája egy 10 éves kisfiú szobájára hasonlít és a dolgozószobája is. Transzformerek és egyéb kicsomagolatlan játékok között érzi jól magát. Kerékpárral jár és látszólag úgy néz ki mint egy felnőtt. De nem nőtt még fel.

5. A roomshare lakók. Öten élnek egy házban, mind egyedülálló fiatal. Van közöttük ápolónő, rendőr, tudós a többieket még nem ismerem. Csak a közös helyiségek takarítására tartanak igényt. Nyilván senki sem csinálja önként és dalolva ezt a munkát vagy probléma volt a munkamegosztással, inkább összedobják közösen a pénzt a takarításra. Kulcsot adnak a házhoz, így nekem is kényelmesebb itt dolgozni. Kedvelem ezt a házat.

Szóval ők a jelenlegi ügyfeleim de még szükségem lenne két-három újabb háztartásra ahhoz, hogy ez anyagilag is elfogadható legyen. Például a hétfői napra még nincs semmi munkám. Így most minden hétvége hosszú hétvége. :)

Páromnak a budapesti állás interjú után pozitívan reagáltak és ma már a bérigényről tárgyaltak. Meghallgatták a minimális elvárását és azt az összeget is megkérdezték amivel motiválva érezné magát. Ezzel lezárult a beszélgetés. Jövő hét szerdára fognak egy ajánlattal előállni.

Most úgy érzem ez alapján, hogy 95%, hogy hazamegyünk. November elején kellene kezdenie.

Hogy addig letudjuk-e zárni itt az ügyeinket, albérlet, vállalkozás... még nem, látom biztosan.
Eddig mindig kényszer volt, hogy itt vagyunk és csak azért nem menekültem haza mert úgy érzetem, hogy ki kell tartanom. Most viszont kezdem sajnálni, hogy hazamegyünk.