Csúfos kudarc

A 2. interjú amire megint nagyon készültem csúfos kudarccal végződött. Öten voltunk összesen kiválasztva a második körre. Két lány és két fiú rajtam kívül. Nagyon barátságtalanok voltak, volt aki hátat is fordított a székével nehogy hozzászóljak. Egy lánnyal próbáltam beszélgetni, egy mondatig jutottam, mikor láttam, hogy nem vevő rá abbahagytam a barátkozást. Mikor vége lett az interjúnak akkor senki sem köszönt. Furcsa volt ez ahhoz képest, hogy múlt héten pont egy nagyon barátságos csapatban voltam és közülük ezek szerint senki sem jutott be a második körbe. Ezt nagyon sajnáltam.

Mondta a főnök, hogy holnap még jön két ember és utána fogják eldönteni a hét emberből, hogy ki lesz azaz egy szerencsés akit felvesznek. Majd holnap mindenkit értesítenek.

Ezzel eddig nem is lett volna baj, de a két főnök lehívott egy kollégát, aki csoportvezető beosztásban lehetett. Ő mindenkit egyenként két perc alatt végigvezetett az épület egyik szintjén. Megmutatta a laboratóriumot, a kávézó részt és a közös teret amit takarítani kell.

De sajnos annyira nem értettem amit mond, hogy többször is visszakérdezett, hogy érted? "Megértetted amit mondtam?" Nagyon ciki volt. Kb.1/3 részét értettem. Hogy a laboratóriumban csak a deréktól lefelé eső részeket kell takarítani és két szint van azonos beosztásban. Melyik a szabadon bárki által bejárható rész és melyik a csak belépőkártyával... Biztos vagyok benne, hogy Ő fogja eldönteni, hogy kit vegyenek fel, hiszen Neki kell majd együtt dolgozni az illetővel. De mivel annyira nem értettük egymást, tuti biztos, hogy nem én leszek. Ha rajta fog múlni még az intézmény 200 méteres körzetét sem közelíthetem meg ezentúl.

Nem vagyok ettől most feldobva. :(