első állásinterjú

Ma túlvagyok az első személyes interjún. Sajnos kétkörös lesz, így még a másodikon simán kihullhatok, ha egyáltalán lesz nekem második kör. Még nem dőlt el.

Mindenesetre angol tudásból rendesen leszerepeltem. Szerintem mondtam olyat is, hogy
"He have..."
(húú... de gáz.)

Mindegy. Nem sokat engedtek beszélni, hogy ne égessem szénné magamat. A leendő két főnökömmel kellett találkoznom, akik a többi cég HR-s lányaihoz képest nagyon emberségesek voltak velem.

Egyik leendő fönököm azt mondta, hogy sokoldalúnak tartanak és látják bennem a lehetőséget. Lenne előrelépési lehetőségem, lehet belőlem a cégen belül grafikus is és supervisor is, nem kell mindig takarítanom majd, ha úgy alakul, hogy engem vesznek fel. De lesz még egy kör és ezügyben hívni fognak telefonon. (Na az gáz, mert telefonon nem vagyok jó szövegértő.) De még meg kell hallgatniuk a többi jelentkezőt is. Én voltam az első akit behívtak és sok ember várakozott utánam. Még két és fél órán keresztül utánam tartottak az interjúk. Szóval jöhettek nálam még sokkal rátermettebbek is. Elsőnek lenni a sorban nem mindig előny. Az elsőt a végére már el is felejtik.

A rákkutató intézet nagyon nagy és nagyon elegáns üvegpalota. Külön épületben van a kórház és megint másikban a laboratórium. De én az irodatakarításra jelentkeztem, tehát elvileg csak ebben az épületben lennék, a részletek gondolom, hogy a második körön kiderülnek majd. 8 GBP a kezdő órabér, ami a minimálbér felett van és teljes munkaidőben keresnek ide embert, szóval az nagyon jó lenne első munkahelynek.

A többiek akik jelentkeztek egy spanyol lány, egy lengyel férfi egy lengyel nő nagyon kedvesek és szimpatikusak voltak. Úgy érzem jól kijönnék velük. Örülnék ha kollégák lehetnénk.

Kicsit felcsillant a remény bennem, de lehet, hogy ez csak hiú ábránd. Mindegy, ezzel a pozitív élménnyel könnyebben megyek további interjúkra, akkor is ha az első nem sikerült.