A második munkanap után

Eltelt a második nap is. Bejött a főnök és mondta, hogy akkor most már minden hétvégén jöjjek ezentúl mert elégedettek a munkámmal.

Mondtam, hogy a vasárnap az számomra problémás mert nem jár a buszom és egy órát kell gyalogolnom a szakadó esőben a legközelebbi buszmegállóig. Hazafelé munka után megint egy órát. A mai 6 órás műszakom miatt 11 órán át voltam távol mire hazaértem. Úgyhogy a szombatot örömmel elvállalom de a vasárnap nem megy a tömegközlekedés hiányosságai miatt.

Aztán végül megállapodtunk péntek-szombatban és azt mondta, hogy a következő héten még több nap lesz majd.

Kicsit örülök, mert végre kell használnom a nyelvet és angolok közé kerültem ami külön öröm. Gondolom előbb-utóbb majd megértem őket, mert most fogalmam sincsen miről beszélgetnek egymás között. Amikor hozzám szólnak akkor lassan beszélnek és számomra érthetően, de amikor viccelődnek egymással az ebédidő alatt akkor az nagyon pörgős.

Megértőek, jó fejek, vidámak és elégedettek a munkámmal, még ha nem is az álmaim állása, nekem ez sokat jelent. Engem ezzel lehet motiválni.

Persze közben keresek egész héten teljes munkaidős állást valahol közelebb, de már úgy érzem, hogy ez is egy lépcsőfok volt amire fel kellett lépni.

Majd jön a többi is...