2012. május 19., szombat

2012.02.22.

Hajnali 3 órakor keltünk és 4 órakor vitt ki minket az Öcsém a reptérre. Budapestről, 10 perces késéssel indult a gépünk. Fél 8-kor már ott is voltunk Luton repterén, ahonnan buszos transzferrel jutottunk el a Victoria Station megállóig.

Észak London felé vettük az irányt. Amikor a Turnpike Lane megállóhoz értünk telefonáltunk az ügynökség alkalmazottjának, hogy nemsokára érkezünk és a háznál vesszük át leendő albérletünk kulcsait.

Sajnos véletlenül másik irányba indultunk el, mert rosszul emlékeztem és ez kb egy km után derült csak ki. Addigra már nagyon elfáradtunk, hiszen fejenként egy-egy 20-25 kg-os bőröndöt és egy-egy 10 kg feletti hátizsákot cipeltünk.

Végül megérkeztünk a ház elé.

Megnéztük a szobát. Ott sokkot is kaptunk azonnal. Sokat olvastunk előre, hogy mire készüljünk, de ez felülmúlta az elképzeléseinket. Ekkor már azért láttuk, hogy ez egy túlélőtábor lesz.

Egy sötét vörös szoba, máladozó tapétával, penész a mennyezeten és a falakon, koszos padlószőnyeg, szigetelentlen ablakok, igénytelenség a köbön. Rossz volt a mosógép is a közös fürdőben és a wc-t sem lehetett lehúzni (vagyis csak a víznyomás nem volt elég erős). Mindezt 8 fiatallal osztottuk meg, tehát 10 ember lakott egy lakásban 1 közös fürdővel, wc-vel és 1 konyhával.

Ezután elmentünk aláírni az 5 hetes szerződést.144 GBP/hét áron.
Nem sok választásunk volt, hiszen London az egyik legdrágább város a világon és ha letelepedési szándékkal érkezel akkor mégsem kezdheted hotelben az életedet, mert két hét után miután ráment inged-gyatyád elindulhatsz haza.

De mikor megkaptuk a kulcsokat és beköltöztünk volna, ebbe az azóta csak általunk "POKOL"-nak elnevezett szobába, a bejárati ajtón a zárat az első nyitásnál sikerült kicsinálnunk, se ki se be többé...

Fel kellett hívni az ügynökséget, hogy a karbantartó segítségére lenne szükségünk.

3 óra már eltelt és és 3 újabb telefonhívást követően, a karbantartó megjelent az ügynökségtől egy hölggyel, aki elmondta, hogy ezt a biztonsági zárat bizony eltörtük.

Mi nem tagadtuk, hogy mi jöttünk be az ajtón, de törésről vagy erőltetésről nem beszélhetünk.

Ezután a karbantartó egy pöcök visszafordításával megoldotta a dolgot, mint kiderült máskor is történt már ilyen, mert itt minden ilyen állapotban van a házban. Bármihez hozzáérsz az elromlik. A teljes karbantartás hiánya látszik minden egyes részén.

Íme a "biztonságizár":





Ami így első nap feltűnt: rossz a vasalódeszka, a sütő, a fűtés, az internethez a router, a konyhaszekrény fiókja, az éjjeliszekrény és a polcok, mindenhez amihez hozzáérsz szétesik, elromlik. Ez nem vicc. Azt hiszed, hogy persze ez elfogadható, de végülis havi 200.000 Ft-nak megfelelő összegért, 9-ed magaddal lakni egy kis fűtetlen lyukban, nem elfogadható.

Hogy miért vagyunk többszázad magunkkal magyarok, akik elfogadják a körülményeket még ilyen áron is és azt, hogy egy ügynökség ilyen inkorrekt módon bánjon el velünk, miközben weboldalán azt hirdeti "azzal a céllal alakult a cég, hogy támogassuk honfitársainkat."?
Azért, mert ebben az országban még nincsen munkánk, nincs bankszámlánk, nincs hitelünk, házunk és semmilyen múltunk. Ettől kezdve olyan kauciókat és biztosításokat kérnének tőlünk az ügynökségek (fél év kaució), hogy komolynak értékeljék a szándékot, amit sokan nem tudnak kifizetni.

 "Tiszta, biztonságos szobákat ajánlunk kultúrált házakban, megfelelő árakon. Szállásaink Észak-London 2-es és 3-as zónáiban találhatóak. " Ebből a mondatból a  zónák stimmelnek.

Továbbá állítják: "Segítünk a szükséges iratok (NI number, bankszámlanyitás, driving license csere...) megszerzésében. Mindenben, ami az új életetek kialakításához kellhet. " Ez a segítség annyit jelent, hogy kinyomtatnak 6 oldal részben már elavult tájékoztatót, amit amúgy magyarul és angolul is megtalálsz otthon a neten. Aztán boldoguljál! NI number-nél javasolom, hogy középfokú angol nyelvtudás alatt kérj tolmácsot. Erre van lehetőség.  De ez alapból igaz és az ügynökség ebben nem segített semmit.

Mivel hideg volt a szobában (a fűtés hiánya miatt), és hulla fáradtak voltunk, sapkában és nadrágban aludva töltöttük el az első éjszakát.

Képeket mellékelek a házról és a szobánkról.:

Ez a fal...



A penészes plafon. 
Az ügynökség munkatársa készségesen elmondta a szoba átadásánál, hogy van egy csodaszerük a penészre, amit ha rákennek, akkor soha többé nem jön elő. 

Vajon miért nem alkalmazzák a szert még mielőtt beköltözünk? :)



Egy csillár 20 Watt-os izzóval. 


A tapéta a falon. 
(A szerződésben foglaltaik amúgy, hogy a 288 GBP kauciót csak akkor adják vissza, ha ép, sértetlen falakkal és berendezési tárgyakkal adjuk vissza a szobát. :)


A konnektor és alatta ismét a koszos, vizes, sérült fal. 


Ez a kert. A panoráma az ablakunkból. 

Ez a padlószőnyeg.

Ez a szobánk ajtaja. Mivel eltűnt a fogó, ezért egy megoldás van a bezárására, jól be kell csapni az ajtót. 
Otthon nem ez a módszerünk, de mi igyekszünk alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. 



Ez a szárító 10 emberre. A háttérben a faliújság, azon a házirend. 
De nem aktuális adatokkal és nevekkel, sajnos. 


A kertbe vezető ajtó. 

A konyha fala, amin keresztül valahogy bejött a kertből egy növény. :)


Feltételezzük, hogy létezik ennél rosszabb hely is és ez nem jelent Észak Londonban kirívóan alacsony színvonalat, viszont erre nem kellő mértékben hívják fel a leendő lakók figyelmét. Továbbá a londoni iroda egyes dolgozói által alkalmazott minősíthetetlen hangnem amivel a lakókat féken tartani szándékoznak, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az amúgy is nehéz elindulás még keservesebb legyen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése