A könyvtárban olvastam egy prospektust miszerint a felnőttoktatás hete van. A tanfolyamok részletes listájával. Volt egy angol nyelvtanfolyam és matematika tanfolyam ami ingyenes volt.
Ez felkeltette az érdeklődésemet és miután megnéztem, hogy a lakásunktól 22 perc sétára helyezkedik el a suli ahol a kurzus lesz, így gondoltam személyesen bemegyek jelentkezni.
Óriási épületegyuttes, A, B, C, D, E, F épületekből állt az iskola. Belül pedig az is labirintusszerűen átszőve szintekkel és folyosókkal, étteremmel és számítógépteremmel stb. Az első utam a recepcióhoz vezetett. A prospektust a megfelelő oldalon kinyitva érdeklődtem, hogy erre az ingyenes nyelvtanfolyara hol tudnék jelentkezni. A recepciós hölgy a C épület 156 irodájába irányított. Nem is túl sok bénáskodás után meg is találtam. Ott egy kedves hölgy mondta, hogy nem jó helyre küldtek engem és az E épület 223-as irodájába irányított. Ott nem tudtak a tanfolyamról, de mondták, hogy a C épület 156/a. Irodájában, ami nem ott van mint a sima 156-os hanem az étterem felett, na ott kellene Debbyt keresnem. Átmentem oda, ahol középiskolás fiataloknak éppen számítástechnika oktatást tartottak. Semmitől sem riadok vissza gondoltam magamban... Bementem és megkérdeztem a hozzám legközelebb ülő kislányt, hogy Debby-t hol találom?
Tanácstalanul nézett rám, de a szomszédos teremben lévő tanárnőjéhez irányított. Ekkorra már teljesen leizzadtam, nem értettem, hogy most amikor a felnőttoktatás hete van és prospektusokon hirdetik, hogy nyílt napokon várják a leendő diákjaikat különböző kedvezményes tanfolyamokkal, hogyan bolyonghatok már egy órája megfelelő információ nélkül teremről-teremre. A tanártnő átvitt a 110-es szobába, ahol éppen a titkárnők kávézni készülődtek. Ott leadott engem, hogy „itt egy hölgy aki tájékoztatást szeretne kapni egy tanfolyamról. „ címszóval és elviharzott a diákjaihoz. Ott a két hölgy nekem szegezte a kérdést, hogy ki mondta, hogy ide jöjjek? Mondtam, hogy voltam az E223-ban és a C156-ban és kerestem Debbyt de ott a hölgy ide hozott. Azt hittem most már jó kezekben vagyok mikor egy hosszú útra indult velem. Visszavitt az E223-ba, ahol most egy másik hölgy arról adott felvilágosítást, hogy ez a tanfolyam azoknak szól akiknek anyanyelvük az angol és azt fejleszteni szeretnék. Tehát aki második nyelvként szeretné tanulni annak heti 150 GBP-t kell kifizetnie és egy szintfelmérő után bármikor kezdhet. Jó, jó, de miért kellett végigjárnom ezért a fél sulit? Miért kellett keresnem Debby-t? Ha egyáltalán létezik. Csalódottan sétáltam haza, azzal, hogy most már tényleg csak egy reményem van, ha felvesznek valahova dolgozni ahol lassan fejlődik majd az angolom napról-napra.
Internetünk továbbra sincsen.
Csütörtök reggelre kaptunk egy igéretet, hogy a modemet kiszállítják aznap. Egész nap nem mentem ezért sehova, gondoltam ha visszaviszik megint kezdődik az egész előről és kitudja mikor kapjuk meg. Délután kettőkor szólt a kaputelefon.Mire leszaladtam a lépcsőn a fiatalember a futárcégtől már éppen sétált vissza az autóhoz, sikertelen kézbesítést feltételezve. Utána kiabáltam, mire szerencsére visszanézett. Átvettem a csomagot és nagyon örültem. Küldtem páromnaknak egy sms-t, hogy "MEGÉRKEZETT"! És vártam az estét, hogy végre újra lesz internet 7 hosszú hét után. De jött egy válasz, hogy "NE ÖRÜLJ, MOST HÍVTAK, HOGY 21-én FOGJÁK BEÜZEMELNI!"
Még csak 16-a van. Mi tart 5 napig még? Nem értettem megint a dolgot.Elsétáltam a 20 percre lévő könyvtárba, ami egy helyi könyvtár és ma nyitva van éppen 3 órán át. Itt még eddig sosem voltam, mert amikor ide szerettem volna jönni még mindig zárva találtam. De most már minden környező könyvtár nyitvatartási idejét tudom, így nem érhet meglepetés. Bementem és letöltöttem az egy órás ingyen internetezési lehetőségemet. Meglepődtem, mert a mellettem ülő hölgy a monitort csapkodta, miután pedig ez nem volt eredményes a számítógép házát is jól megrugdosta. Aztán mikor mégis életre kelt a gépe, néha őrületes gépelési rohamokat kapott. Nem tartotta a folyamatos ütemet vagy egy egyenletes sebbességet, hanem az egyik pillanatban meglódult a keze és őrületes tempóban csapkodta a klaviatúrát, a következő pillanatban pedig percekig hozzá sem ért a billentyűzetéhez. Nem sokáig tartott az internetezési kedve, húsz perc után idegesen távozott. Az én időm is lejárt, mert ez az egy óra mindig olyan gyorsan eltelik. Alig elég néhány levél megírására és máris vége.
Ma pedig csütörtök van és végre nem esik az eső. Reggel megetettem a szokásos módon a ludaimat és azért, hogy dokumentáljam a fejlődésüket készítettem új fotókat róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése