2012.04.25.

Hétfőn hajnalban ötkor keltünk, mert páromnak Londonban kétnapos tréningje van.  

Kedden van a második napja a tréningnek és megbeszéltük, hogy elmegyek vele. Kedden eléggé álmosan ébredünk reggel öt órakor. Gyors reggeli után, kicsit hűvös és esős időben elindultunk a Science Park buszmegállóba. Kihalt ilyenkor Cambridge. Úgy látszik kevesen kelnek korán itt.A vonaton van annyi ülőhely, hogy mindenki elfért. 50 perc múlva már ott is voltunk London King's Cross állomáson. Először a Metropolitan line elnevezésű vonalon elmentünk Aldegate-ig. Párommal megbeszéltük, hogy itt fogom várni délután és elbúcsúztunk. Izgultam, hogy nehogy eltévedjek Londonban, de gondoltam elmegyek egy kicsit sétálni a Hyde Parkba. A Circle Line metrómegállótól elmentem a Baker Streetig és ott átszálltam a Jubilee vonalra a Green parkig majd a Piccadilly vonallal egy megálló és a Hyde Park Cornernnél is voltam. A metróval ez nem éppen a legrövidebb út volt, de az egész nap szabad volt, nem kellett sehova sietnem. A Hyde Parkban leültem az első padra egy szép virágos kertrészben. Gondoltam megiszom az egyik üdítőt. Mire a padra felmászott mellém egy szemtelen mókus kunyerálni valami kaját.

Elővettem az egyik kekszet és törtem neki darabokat. Láthatóan nagyon ízlett neki, és nem kellett sokat várni mire egy másik mókus is észrevett és ő is jött. Felváltva etettem őket, mire megjöttek a galambok. Rengeteg galamb és mindenki enni akart. A pad tele volt már körülöttem állatokkal, próbáltam rendet tenni egy újságpapírral terelgetve őket, de akkorra már odaért egy kisgyerekes anyuka aki elkezdett fényképezni. Úgy éreztem ez már a vég és fel kellett állnom a padról, hogy eltudjak menekülni a tömegből. A szemtelen mókus még egy gyenge faágon csimpaszkodva megpróbált elérni, hogy megkaparintson egy utolsó kekszdarabot. Mikor látta, hogy nem fog sikerülni, azt hittem a nyakamba is ugrik az ágról, de végül megúsztam. Ilyen erőszakos mókussal még nem találkoztam eddig, semmi félelemérzet nem volt benne.

Készítettem néhány fotót a gyönyörű növényekről, sétáltam a tó körül és később egy újabb padon telepedtem le.

Ezt a padot 50. születésnapjára ajándékozta egy férfinek a felesége és szerető családja. A nevét nem jegyeztem meg, de szép ajándéknak gondoltam. Itt elfogyasztottam a szendvicsemet amit reggel csomagoltam. Azután mentem tovább. Egy madáritatónál ismét egy felirat, hogy ki adományozta a Parknak.

Szemben vele újabb padhoz értem, „Victóriának, aki szerette a parkot.”- szólt a felirat. Itt is leültem egy kicsit, de már fáztam, így a további uticélon gondolkoztam.

Elsétáltam a metróig és a Piccadilly Circus megállóig mentem.

Sétáltam a Sohoban és a China Town városrészben.

Mind nagyon érdekes volt. De útközben egy kirakat előtt kisebb csoportosulásra lettem figyelmes. Aláírást gyűjtöttek... mivel kíváncsi voltam közelebb mentem. A kirakaton belül egy orvosi ruhába felöltözött ember kísérletezett éppen egy emberen. Egy önkéntes lány volt testszínű ruhába felöltözve és egy asztalra feketetve. A bokájánál a ruha átvérzett (vagy legalábbis úgy nézett ki), és rángatózott, remegett az egész teste. Az emberek pedig nézték. A kirakatban pedig a felirat hirdette, hogy a kozmetikai termékek állatkísérletei ellen demostrálnak úgy, hogy egy emberen mutatják be. Aki ellenzi az állatokon végzett kozmetikai termék kísérleteket attól alírásokat gyűjtöttek. Nagyon megdöbbentő volt én percekig- órákig, sőt ha jobban belegondolok napokig hatása alatt voltam annak amit láttam. Nemtudom, hogy egy jó szinészi játék volt vagy valóban valamilyen szer hatása miatt vergődött a lány az asztalon de engem nagyon megrázott a látvány.

Egy-két órás séta után ismét metróra szálltam és a Tower Hill-ig mentem.

Gondoltam legyek délután már a kiindulási ponthoz közel, ha végez a párom akkor gyorsan eltudjunk indulni a 67-es busszal a csomagjainkért. A Tower Bridget most is lefotóztam és a London of Towert is megnéztem közelebbről. Be nem mentem, mert körülbelül 20 GBP volt a belépő ára. Leültem a Temze partján egy padra ahol bekapcsolatam a Kindle pdf olvasót és a 3G internettel elolvastam a legérdekesebb híreket. A közeli kávézóból a frissen főtt kávé illata csapott meg. Nagy volt a kísértés, hogy 2.6 GBP-t egy kávéra költsek de szerencsére jött egy sms. Párom üzent, hogy rövidesen végez. Elindultam az Aldgate felé. Találkoztunk. Felszálltunk a buszra és a megbeszélt időpontnál korábban értünk az unokatestvéremhez. Szerencsére otthon volt. Beszélgettünk egy órát és elindultunk a King's Crosshoz, hogy az 5.45-ös vonattal hazamenjünk Cambridge-be. A vonat még nem indult el, de már a hangosbemondón szólt a vezető, hogy késni fog. Atzután még vagy 20 alkalommal az út folyamán ezt bocsánatkérések közepette megtette. Volt is rá oka, mert a 45 perces utat 1.5 órás késéssel tettük meg. Tudtuk, hogy az utolsó buszt lekéstük, itt állunk egy csomó cuccal 50 perc gyalogos távolságra a lakástól. 10-15 perc séta után odaértünk a belvárosba. Ott volt még egy közlekedő buszjárat. felszáltuk és néhány perc múlva indult is. Végül este 9 óra után értünk haza.

Sajnos az internetszolgáltató sem hétfőn sem kedden nem hozta az internet csatlakozásához szükséges csomagot. Viszont küldött egy levelet, hogy két napon belül majd felhívnak minket. Ez nagyon bosszantó, mert pont egy hónapja küldtek egy ugyanilyen levelet, hogy két napon belül hívják majd. Azóta 30 nap eltelt. Így nem bízom benne továbbra sem, hogy ebből lesz internet...